Ezt mi csesztük el!

Üdvözöllek benneteket!

A múlt héten kicsit elhavaztam, így csak most jutok géphez. Az Újpest elleni vereségért elnézést kérek a saját és a csapatom nevében. Egyszerűen mi csesztük el a dolgot. A szakmai stáb teljesen jól feltérképezte az ellenfelet, pontosan tudtuk, hogy melyek az erősségei és a gyengéi a liláknak, erre kaptunk négy olyan gólt, amire egész héten gyakoroltunk…

Sokszor mondtam már, hogy a Haladásban nem elég, ha csak hárman-négyen hozzák magukat, nálunk legalább nyolc kezdőjátékosnak átlagosnál jobb teljesítményt kell nyújtania ahhoz, hogy bárkit is legyőzzünk. Sajnos, a Megyeri úton nem volt ennyi elfogadható produkció. Az első félidőben két hibát én is elkövettem, hiszen mindkét támadásnál jobb lett volna, ha elvállalom a lövést, ehelyett egyszer centerezni akartam, másodszor pedig csináltam még egy cselt… Nem kellett volna, de annyit azért tudni kell, hogy tizedmásodperc alatt kell meghozni egy döntést. Ezúttal rossz döntést hoztam.

De a vereség, csak úgy, mint a siker, a csapaté, azaz közös. Felesleges egyéni hibákra fogni a dolgot, ez így alakult, Aczél Zoli hétfőn le is rendezte a dolgot. Mindenkinek elmondta, miben hibázott, mit kellett volna másként tennie.

Összességében az fáj, hogy olyan meccsen kaptunk ki nagyon, amelyen akár pontot, pontokat is szerezhettünk volna, A helyzeteink megvoltak, ám ezen az estén nem jöttek össze a dolgok.

Most már előre tekintünk, hiszen hat pontos mérkőzés vár ránk. A Siófoknál elméletileg erősebb a keretünk, bár most nem lesz egyszerű dolga Zolinak, mert vannak sérülések és eltiltások nehezítik a munkáját. Vujó és Ricsi eltiltott, Nagy Gabi sérült, Nagy Gabó beteg volt, és ráadásul Kenő combja sem tökéletes, nem biztos, hogy tudja vállalni a játékot.

Ennek ellenére azt mondom, hogy mindegy milyen összetételben, de meg kell vernünk a Siófokot. Fontos találkozók várnak ránk, hiszen a Balaton-partiak után a Paks és a Kaposvár lesz az ellenfelünk. Azt gondolom, ha nem szerzünk hét pontot ezeken az összecsapásokon, akkor csak magunkban kereshetjük a hibát.

Győzelmet várok holnap este, és hiszek is a sikerben. Kárpótoljuk a szurkolókat!

Hajrá Hali!

Kiállok Andris mellett!

 

Üdvözöllek benneteket!

Megmondom őszintén, nagyon nem esett jól néhány kommentálás, amely legutóbbi bejegyzésemhez érkezett. Soha életemben nem rúgtam bele a Hali-táborba, sőt, minden fronton kiállok minden szombathelyiért!

Kezdjük azzal, hogy érdekes módon akkor érkezik a legtöbb kommentálás egy-egy bejegyzéshez, amikor valamilyen negatív tartamot lehet kiemelni. Érthetetlen számomra ez a hozzáállás, ez a szemlélet.

Mert ki lehet hegyezni a dolgot Horváth Andrisra, de itt többről van szó. Mert azért azzal mindenki tisztában van, hogy eddig nemcsak Andrisba kötött bele a szurkolók egy része, hanem másba is. Kaptunk itt már többen hideget-meleget. Ez egyszerűen felfoghatatlan számomra.

Nem kell szeretni Andrist, soha nem ezt kértem. Mindig azt hangsúlyoztam, hogy ne bántsuk már a csapat egyik játékosát! Andris szombathelyi nevelésű, itt lakik, ide köti minden, és néhányan ennek ellenére nem tudnak túllépni bizonyos dolgokon. Sokan azzal sincsenek tisztában, hogy mi történt, csak mondják a magukét. Én ismerem a részleteket, és ezért is nyilatkoztam le már többször, hogy felesleges tovább generálni a feszültséget. Kiállok mellette!

Azzal annak a néhány szurkolónak is tisztában kell lennie, hogy ha Andrist bántják, akár molinón, akár bekiabálásokkal, azzal a CSAPATNAK ártanak! És nekem mindenem a Haladás, aki ebben kételkedik, az nem ismer, vagy szándékosan állít valótlant rólam. 

Mint említettem, ez a probléma túlmutat Horváth Andrison. Az én olvasatomban egy szombathelyit bántottak, amit kutya kötelességem megvédeni. Ugyanezt teszem bárki más esetében, hiszen meggyőződésem, hogy egy szombathelyinek ki kell állnia egy másik szombathelyiért.

Nincs olyan tábor, amely minden futballistát egyformán szeret. Sőt, továbbmegyek, én sem egyformám kedvelem a csapattársaimat. De nem keresem a konfliktust, mert azzal ártanék a csapatomnak!

Aztán volt, aki megkérdőjelezte, hogy mennyire vagyok vezéregyénisége a Halinak. Erre csak azt tudom mondani, hogy ebben a témában Aczél Zoli illetve a csapattársaim kompetensek, hiszen ők ismerik az öltözői légkört, ők tudják, hogy ki mennyit tesz a Haladásért. Nincs szégyenkezni valóm, megteszek maximálisan mindent, ami tőlem telhető, és ezt érzik a srácok, valamint a szakmai stáb tagjai is.

Szóval, be kellene fejezni ezt a dolgot, mert ezzel a szurkolók egy része csak árt a Halinak. Ezt pedig gondolom, ők sem akarják…

Egy kicsit azért „focizzunk” is. Továbbjutottunk Sopronban, szerintem teljesen megérdemelten, bár a hajrában Gőcze Gerinek ziccert kellett fognia. Az ő teljesítményén is meglátszott, hogy hála a szakmai stábnak, nagyon együtt van mentálisan a társaság. Voltak még helyzeteink, rengeteget volt nálunk a labda, és végeredményben simán jutottunk tovább.

Itt emelném ki, hogy egy fél szezonon belül megvertük a ZTE-t, a Fradit, a Pápát és a Sopront. Azt hiszem, minden Hali-drukkernek fontos ez a négy találkozó. Talán erről is meg kellene emlékezni, hiszen az ősi riválisok ellen nyertünk, ami hatalmas szó! Mindig a pozitív gondolkodásról írok, és ezt teljesen komolyan is gondolom. Nem a negatívumot, a konfliktust kell keresni, mert az jóra nem vezet. Meg kell találni az életben a pozitív történéseket, és azokból kell építkezni. Az vezet előre!

Magam is ezt teszem, és éppen ezért várok győzelmet Újpesten. Jobb formában vagyunk, több rutinos futballistánk is van, mint a liláknak, és szerintem a Haladás egységesebb együttes, mint a fővárosi. Meggyőződésem, hogy igen is van keresnivalónk a Megyeri úton! Nehéz helyzetben vannak Rajcziék, ám érzem magunkban az erőt, hogy megfogjuk őket. Mint mindig, ezúttal is győzelmet várok!

Remélem, sokan elkísértek minket, és segítetek a győzelem kivívásában!  

Hajrá Hali!

Hittünk a sikerben!

Üdvözöllek benneteket!

Nem hétköznapi meccset vívtunk szombaton a Pápával. Fontos három pontot szereztünk, és megint beigazolódott a mondásom: amit a sors egyszer levesz, azt vissza is adja. Így jártunk mi is az elmúlt héten…

Parázs mérkőzést vívtunk a Lombarddal: az elején egészen jól kezdtünk, ám egy idő után mintha tompábbá váltunk volna. A pápai vezetés után sem játszottunk jól, ugyanakkor azt minden csapatársamon éreztem, hogy hisz a győzelemben!

Ez különösen az egyenlítő gólunk után látszott. Mert 1-1-nél is mentünk előre becsülettel, nem őriztük az egy pontot. Amikor a 92. percben megszereztük a labdát, Kokó mellett még négyen kísértük az akciót. Ami aztán történt, az csodálatos volt. Kenő higgadtan berúgta a tizit, majd a bíró lefújta a meccset. Az ilyen sikerekből lehet erőt meríteni. Ez hatalmas önbizalom-fröccsöt jelent a csapatnak. Teljesen más így nekimenni a hétnek, hiszen óriási erőt adhat egy hajrában kicsikart siker.

Nehéz értékelni egyébként a találkozót, mert ha azt mondom, hogy teljesen megérdemelten nyertünk, nem biztos, hogy igazam van. Viszont ha azt nézem, hogy rengeteget tettünk a sikerért, és a hajrában sem elégedtünk meg az egy ponttal, akkor megérdemeltnek mondható a győzelem.

A Vidi-meccs után is kedvenc mondásomat hangsúlyoztam az öltözőben: amit a sors egyszer elvesz, azt vissza is adja. Ez történt szombaton. Most a 9. helyen állunk, van 11 pontunk, stabilizáltuk helyünket a középmezőnyben. Amikor három zakóval kezdtük a szezont, akkor is azt mondtam, hogy hinnünk kell a munkában, önmagunkban, és akkor elkezdenek jönni az eredmények.

Fantasztikus volt a közönségünk, ismételten. Rengeteget számított, hogy kitartottak mellettünk, éreztük, hogy ők is nagyon akarják ezt a sikert. A lefújás után örömmel indultunk ki a B-közép elé, ám ekkor láttam egy számomra nem tetsző dolgot.

Egy molinót feszített ki néhány ember, és a felirat Horváth Andrisra vonatkozott. Nyomban szóltam nekik, hogy vegyék le, mert nem is tudom, mit csinálok mérgemben. Le is került aztán a kiírás gyorsan. Egyszerűen hihetetlen számomra, amit néhány ember gerjeszt. Egy győztes meccs után ezt érdemli egy Hali-játékos. Nagyon pipa lettem, be kellene fejezni ezt a dolgot, nagyon gyorsan…

Eseménydús hét vár ránk, hiszen előbb Sopronba utazunk kupameccsre, majd szombaton az Újpest vendégei leszünk. Az NB/II-es együttes otthonában a legjobb csapatunkkal lépünk pályára. Aczél Zoli többször elmondta már: nagyon is komolyan vesszük a Magyar Kupát. Bár nem rossz együttes a Sopron, összességében győznünk kell!

A lilák elleni találkozóval még nem foglalkoztunk, annyit azonban leszögezhetünk, hogy a Hali immár mindenkire veszélyes, akár idegenben is. Tavaly sokáig nem ment vendégként, de az idén már a Fradi elleni győzelemmel, valamint a bajnok ellen mutatott játékkal bebizonyítottuk, hogy bárhol képesek vagyunk nyerni. Az Újpestnél jobb formában vagyunk, ez mellettünk szól, úgyhogy jómagam győzelemmel számolok. De addig még jelentkezem.

Hajrá Hali!

 

Köszi Peti!

 

Üdvözöllek benneteket!

Bár szerintem kifejezetten jól futballoztunk Fehérváron, a végén mégis pont nélkül maradtunk. De tudjuk, a futball igazságtalan játék… Nem érdemeltünk vereséget, sőt, megkockáztatom, hogy amióta visszatértem Szombathelyre, még nem fociztunk ilyen jól. Összeszedettek, motiváltak voltunk, mertünk játszani, helyzeteink is voltak szép számmal. 75 percig az történt a pályán, amit mi akartunk. Ahhoz, hogy tudjuk a saját játékunkat játszani, kellett a Sóstói Stadion hibátlan gyepszőnyege is. Kiváló volt a talaj, ez pedig feküdt nekünk. A piros-kékek az utolsó tíz percet leszámítva nem tudtak fölénk kerekedni. Ha figyelembe vesszük, hogy milyen háttérrel, milyen költségvetéssel (2,3-3 milliárd forint), milyen körülmények között dolgozik a Székesfehérvár, akkor nyugodtan kijelenthetem: a legkisebb különbség a pályán volt…

Bosszantott a vereség, hiszen bárcsak futballoztunk volna gyengén, ám nyertünk volna 1-0-ra! Viszont a mutatott játék bíztató volt, erre a teljesítményre lehet építkezni.

És tartanunk is kell a jó formát, mert szombaton újabb rangadó vár ránk. A szurkolók kiemelten kezeik a Pápa elleni meccset, érthető módon… Készülünk becsülettel, folytatni akarjuk a Lombard elleni jó hazai sorozatunkat. Tavaly és  tavalyelőtt is megvertük a Veszprém megyei együttest, és szerintem ezúttal is pont nélkül távoznak Szűcsék a Rohonci útról.

Ha minden igaz, akkor ezúttal – hála Tóth Petinek – nem balszélső leszek, hanem balbekk. Oda is szóltam neki Fehérváron, amikor megkapta a piros lapot, hogy „Köszi Peti!”. Persze, csak poénkodtunk. Mert bár a középpályán érzem igazán otthon magam, sokszor játszottam már balhátvédet, például a válogatottban is. Tegnap már beszélgettünk az ellenfélről, Zoli mondta, hogy várhatóan Lovrencsics Gergő lesz az emberem. Ő egy fiatal, gyors gyerek, de nem tartok tőle, miért is tartanék?

Azt hiszem, ha az elmúlt hetekben mutatott formánkat hozzuk, akkor megverjük a Lombardot. Hazai pályán kötelező a győzelem! Rajtunk nem múlik!

Hajrá Hali!

Fogható a Vidi!

 

Üdvözöllek benneteket!

Több dologról is megosztom veletek a véleményemet. Szó lesz a Vidiről, a szombathelyi kötődésről és persze Horváth Andrisról is…

Vannak fontos meccsek az ember életében, olyan találkozók, amelyek mindörökre bennünk maradnak. Ebbe a kategóriába sorolom a ZTE és a Fradi legyőzését, hiszen mindkét riválist nagyon régóta nem tudtuk megverni. De nyugodtan mondhatom a svédek elleni válogatott összecsapást is, amelyen ugyan nem léptem pályára, de ott lehettem a keretben. Szóval, sok kellemes emlékkel gazdagodtam a közelmúltban.

És remélem, hogy szombaton este újabb szép élményt raktározhatok el magamban. Mert szerintem most a Vidi fogható. hatalmas volt a mozgás Fehérváron, 15-en igazoltak el, az érkezők döntő  többsége külföldi. Valahogy az az érzésem, hogy még nincs készen a Videoton. Hiába a jó egyéni képesség, ha a futballisták nem alkotnak csapatot. És most még épp az egységesség hiányzik a piros-kékeknél. Persze, odahaza eddig behúzták a meccseiket, vigyáznunk is kell velük, de Aczél Zolival alaposan kielemezzük majd Alvesék játékát, úgyhogy felkészülünk belőlük tisztességesen!

Amitől egy kicsit tartok, az nem más, mint a játékvezető személye. Fábián Mihály ugyanis valamiért nem kedvel. tavaly, az Újpest elleni hazai meccsen kiállított, pedig semmi bántót nem mondtam neki. Remélem, hogy nem pikkel rám majd szombaton este, és egyenlő feltételek lesznek majd a Sóstói Stadionban…

Egyébként tényleg esélyesnek tartom a gárdánkat a pontszerzésre, hiszen az átigazolási szezon végén nagyszerűen igazoltunk. Előbb Goran Vujovics érkezett, aki már két gólt is szerzett a bajnokságban, majd Horváth Andris is hazatért. Mondhatom, hogy is, hiszen vele együtt immár heten-nyolcan vagyunk a kezdőből szombathelyi nevelésűek. Az pedig ritka, nagyon ritka, hogy egy élvonalbeli együttesben ennyi a saját nevelésű futballista. Ezt meg kell becsülni, respektálni kell a szurkolóknak is.

Tudom, hogy Andris érkezése nagy vihart kavart. Én kimondottan örültem, hogy hazatért, mert együtt nevelkedtünk szeretett klubunkban, és kiváló focistának si tartom, aki sokat segíthet a csapaton. Történt, ami történt, Hori megkövette a drukkereket. Egyébként az elmondása szerint teljesen félreértették őt a szurkolók. De mindegy is, számomra egyszerűen felfoghatatlan, hogy egy szombathelyi miként bánthat egy másik szombathelyit. Én lokálpatriótának tartom magam, nálam ez nem fér bele… Éltem Debrecenben, ott nem tapasztaltam ilyent. A helyi srácokat a tenyerükön hordozták a szurkolók. Abban bízom, hogy lecsillapodnak a kedélyek, és Andris remek játékkal tér vissza otthonába.

Holnap mindent beleadunk, és ponttal, pontokkal jövünk haza!

Hajrá Hali!