Üdvözöllek benneteket!
Bár szerintem kifejezetten jól futballoztunk Fehérváron, a végén mégis pont nélkül maradtunk. De tudjuk, a futball igazságtalan játék… Nem érdemeltünk vereséget, sőt, megkockáztatom, hogy amióta visszatértem Szombathelyre, még nem fociztunk ilyen jól. Összeszedettek, motiváltak voltunk, mertünk játszani, helyzeteink is voltak szép számmal. 75 percig az történt a pályán, amit mi akartunk. Ahhoz, hogy tudjuk a saját játékunkat játszani, kellett a Sóstói Stadion hibátlan gyepszőnyege is. Kiváló volt a talaj, ez pedig feküdt nekünk. A piros-kékek az utolsó tíz percet leszámítva nem tudtak fölénk kerekedni. Ha figyelembe vesszük, hogy milyen háttérrel, milyen költségvetéssel (2,3-3 milliárd forint), milyen körülmények között dolgozik a Székesfehérvár, akkor nyugodtan kijelenthetem: a legkisebb különbség a pályán volt…
Bosszantott a vereség, hiszen bárcsak futballoztunk volna gyengén, ám nyertünk volna 1-0-ra! Viszont a mutatott játék bíztató volt, erre a teljesítményre lehet építkezni.
És tartanunk is kell a jó formát, mert szombaton újabb rangadó vár ránk. A szurkolók kiemelten kezeik a Pápa elleni meccset, érthető módon… Készülünk becsülettel, folytatni akarjuk a Lombard elleni jó hazai sorozatunkat. Tavaly és tavalyelőtt is megvertük a Veszprém megyei együttest, és szerintem ezúttal is pont nélkül távoznak Szűcsék a Rohonci útról.
Ha minden igaz, akkor ezúttal – hála Tóth Petinek – nem balszélső leszek, hanem balbekk. Oda is szóltam neki Fehérváron, amikor megkapta a piros lapot, hogy „Köszi Peti!”. Persze, csak poénkodtunk. Mert bár a középpályán érzem igazán otthon magam, sokszor játszottam már balhátvédet, például a válogatottban is. Tegnap már beszélgettünk az ellenfélről, Zoli mondta, hogy várhatóan Lovrencsics Gergő lesz az emberem. Ő egy fiatal, gyors gyerek, de nem tartok tőle, miért is tartanék?
Azt hiszem, ha az elmúlt hetekben mutatott formánkat hozzuk, akkor megverjük a Lombardot. Hazai pályán kötelező a győzelem! Rajtunk nem múlik!
Hajrá Hali!