Üdvözöllek benneteket!
Két vesztes edzőmeccsen vagyunk túl, és ezeken a mérkőzéseken kaptunk tíz gólt. Ezt nem lehet megmagyarázni, igaz, nem is kell. Mivel mindig is pozitív szemléletű voltam, most is azt mondom: inkább ezeken a találkozókon veszítsünk, és majd március 3-án, a Győr ellen nyerjünk. Akkor kell majd csúcsformában lennünk, addig pedig még van három hetünk!
Az osztrákok ellni meccsen nagyon kijött, hogy a sógoroknál már most hétvégén kezdődik a bajnokság: lényegesen frissebbek voltak, ráhangolódtak már a pontvadászat kezdetére. Mi fásultak voltunk, és sok taktikai hibát vétettünk.
Aztán a héten elutaztunk a telki edzőközpontba, szerdán pedig a Kispest ellen meccseltünk egyet. Mit mondjak, nem néztünk ki jól… A mérkőzés elejétől nagyon „szélesek” és „hosszúak” voltunk: nagy távolság volt a csapatrészek között, és emellett a csapatrészeken belül is nagy volt a hézag a játékosok között.
Ennek aztán meg is lett az eredménye. Szinte nem is volt nálunk a labda, egyfolytában úton voltunk… Egy perc alatt kaptunk két gólt, és ettől bizony össze is zuhantunk egy kicsit. Pedig ez az, amit nem szabad. Mentálisnak erősnek kell lennünk, nem lehet feladni egy pillanatra sem!
A találkozó után átbeszéltük Artner Tomival a tapasztalatokat, kielemeztük a hibákat. Ezek az összecsapások pont arra jól, hogy megtudjuk: melyek a gyenge pontjaink, min kell javítanunk a bajnoki rajtra. Azt hiszem, már mindenki túltette magát a két sikertelen meccsen, levontuk a tanulságokat, igyekszünk kijavítani a hibáinkat.
A jövő héten is edzőmérkőzéseket játszunk, azokon a fellépéseken sem az eredmény lesz a fontos. Még egyszer mondom, nekünk március 3-án délutánra kell „harapnunk”, arra kell csúcsformába kerülnünk. És abban is leszünk!
Most mennem kell, de haarosan ismételten jelentkezem!
Hajrá Hali!