Üdvözöllek benneteket!
Szomorú és dühös voltam a szombati vereséget követően. Szégyelltem magam, hogy nem tudtuk megverni a Paksot. Pedig megvolt rá a lehetőségünk, ám nem éltünk ezzel. Nem szeretnék magyarázkodni, igyekszem reálisan értékelni a történteket. Most bajnoki szünet van, ám én utazom holnap Andorrába a válogatottal.
A Paks ellen minden ideálisan kezdődött. Jól pörögtünk, helyzetek sokaságát dolgoztuk ki, de egy kivételével ki is hagytuk azokat. Harminc percig uraltuk az első félidőt, ami nem rossz arány. A hajrában kijött a Paks a szorításból, de nem éreztem bennük a gólt. Erre egy megpattanó lövésből kiegyenlítettek…
Nem volt tudatos a visszaállásunk, senki nem kérte tőlünk. Azt a tempót, amit diktáltunk az első félórában, szerintem nem lehet végig bírni. És azért arról sem szabad megfeledkezni, hogy a tolnai együttest jó játékosok alkotják.
Három alapemberünket nélkülöztük a kezdés előtt, aztán a szünetben Schimmer Szabi és Radó Andris is kivált. Fehér Zoli sérülésével pedig hatra, Simon Ádit ideszámolva pedig hétre nőtt azoknak a száma, akik alaphelyzetben stabil kezdők lennének.
Ezt a terhet szerintem magyar szinten talán csak a Videoton bírta volna ki. Kiscsapat vagyunk mi ahhoz, hogy ennyi hiányzót tudjunk pótolni. Megkockáztatom, hogy a Hali tartalékjának a tartalékja játszott a második félidőben. Ez nem magyarázkodás, hiszen ha az elején beverjük a helyzeteink felét, akkor nincs miről beszélni. De a tisztánlátáshoz ez is hozzátartozik, hogy miért is rogyott meg a csapatjátékunk a második félidőben. Jól jön a csapatnak a bajnoki szünet, remélem a sérültek felépülnek a Fradi elleni ütközetre.
Mérges és szomorú voltam, hogy nem sikerült nyernünk, és szégyelltem is magam, hogy így visszaestünk a fordulást követően. Kaptunk két peches gólt, és megszakadt hosszú hazai veretlenségi sorozatunk. Kár érte…
Tegnap csatlakoztam a válogatott kerethez, holnap utazunk Andorrába. Már edzettünk hármat, átbeszéltük a taktikát is. Kötelező győzelem előtt állunk, s bár nemzetközi szinten már nincsen könnyű mérkőzés, magabiztos sikert várok. Aztán kedden fogadjuk a hollandokat… Nem mi vagyunk az esélyesek, de szerintem hazai pályán, telt ház előtt jó eredményre lehetünk képesek ellenük!
Hogy velem, vagy nélkülem? Ezt nem tudom még. Arra mindenesetre büszke vagyok, hogy lassan 33 évesen itt lehetek a keretben. Remélem, hogy tudom segíteni a csapatot, ha öt percre, akkor annyira. Megtiszteltetés, hogy itt lehetek!
Most mennem kell. Addig is Hajrá Magyarország! Hajrá Hali!
Sziasztok!