Üdvözöllek benneteket!
Bár Fehérváron kikaptunk, azt gondolom, hogy a mutatott játék miatt nem kell szégyenkeznünk. Megnehezítettük a bajnokesélyes dolgát a Sóstói Stadionban, és összességében reális esélyünk volt a pontszerzésre. Nem sikerült,megyünk tovább, szombaton a Paksot meg kell vernünk!
A vasárnapi mérkőzés első félidejében a Vidi nagyon ránk jött, többet volt náluk a labda, a játék elsősorban a mi térfelünkön folyt, ugyanakkor egy gyorsan elvégzett szabadrúgás után alakult csak ki helyzet a kapunk előtt, több igazán nagy lehetősége nem volt a piros-kékeknek.
Mi is igyekeztünk ellentámadásokat vezetni, de a találkozó első részében nem igazán tudtuk végigvinni a kontrákat, az utolsó passzokba rendre hiba csúszott, így nekünk sem volt ziccerünk. Azt viszont éreztük, hogy a Videoton lendülete az első játékrész utolsó tíz percére alábbhagyott, ekkor már mi is tudtuk járatni a labdát. Várható volt, hogy azt a tempót, amelyet diktáltak Kokóék az első fél órában, nem tartható végig.
Szünetben arra készültünk, hogy egy kicsit feljebb toljuk a védekezésünket, és igyekszünk többet veszélyeztetni. Ez be is jött, hiszen a 60. percig nekünk voltak lehetőségeink, szerintem ekkor mi voltunk fölényben. Aztán jött egy sérülés, egy csere, majd nyomban kétszer mattolt minket a fehérvári gárda.
Jagó elismerte, hogy benne volt a gólokban, de hadd védjem meg a fiatal védőnket. Mert Székesfehérváron, a bajnokesélyes otthonában nem egyszerű beszállni a meccsbe…
És arról sem szabad soha megfeledkezni, hogy együtt vesztünk, és együtt nyerünk! A csatár egy győztes találat után ünnepelt sztár lehet, egy védő egy baki után pedig bűnbak? Szerintem nem ez a helyes hozzáállás. Túl kell lépnie Jagónak is a történteken, és ahogy látom a heti edzésmunkáját, fel is dolgozta már a Videoton elleni meccset. A hibákból tanulni kell, a sikereket pedig fel kell dolgozni, és mindkettőt a helyén kell kezelni. Ami fontos: nem szabad sokáig egyik tényezővel sem foglalkozni, mert az rányomja a bélyegét a teljesítményre.
Kikaptunk, de küzdöttünk becsülettel, a végén pedig közel álltunk az egyenlítéshez. Nem sikerült, a szerencse nem állt mellénk, pedig azt gondolom, hogy az egyik pontra mindenképpen rászolgáltunk volna.
Most azonban már a Paks ellen készülünk. Érdekes a helyzet a tolnai csapatnál, hiszen ma derült ki, hogy Szivics mester ül le a kispadra. Biztosan hoz új impulzusokat, és a játékosok nyilván motiváltak lesznek, ugyanakkor szerintem két edzés után nem valószínű, hogy már az új tréner taktikáját alkalmazzák Égerék.
Minőségi futballisták szerepelnek a Paksban, azonban szerintem a mi csapatunk jobb, amit be is akarunk bizonyítani szombaton! Együtt van a társaság, szeretnénk nyerni hazai közönség előtt. S bár megint vannak sérültjeink (Tóth Peti, Nagy Dani, Guzmics Ricsi), azt gondolom, így is be kell húznunk a három pontot.
És ma újabb jó hírrel szolgált a klub: hazatért Simon Ádi! Igen, hazatért, mert ő szerintem pillanatok alatt ismét feltalálja magát. Ismer szinte mindenkit, mi is tudjuk, hogy mire képes. Szerintem igazán minőségi középpályással erősített a Hali!
Minden jó focista érkezésének örülök, hiszen az azért érződik, ha három-négy játékosunk kidől a kezdőből, akkor bizony nehéz a pótlásuk. Ádival nagyot húzott a Haladás, a középpályánk közepén nem lesz egyszerű átjönni 🙂
Mindenképpen nyerni akarunk a Paks ellen, remélem, sokan kijöttök ismét a Rohonci útra. És abban bízom, hogy a lefújás után együtt ünnepelhetünk!
Addig is: Hajrá Hali!