Szerző: Halmosi Péter

Üdvözöllek benneteket!

A csapatunk jobb az egrinél, ám ezt a pályán is be kell bizonyítanunk! Örülnék az 1-0-ás sikernek is, de persze az igazi az volna, ha több góllal nyernénk meg a meccset, kiszolgálva lelkes közönségünket.

Már csak egyet kell aludni… Elképesztő, hogy mennyire várjuk már a rajtot. Minden focista így érez persze, hiszen a felkészülés utolsó hetére már mindenkinek elege van az edzőmeccsekből, a tréningekből. A focista élete a tétmérkőzés, a meccshangulat, és ez már nagyon hiányzott mindannyiunknak!

Az Eger érkezik Szombathelyre, és távol álljon tőlem, hogy lebecsülném a piros-kék alakulatot, azért összességében a Haladást erősebbnek tartom aktuális riválisunknál. Ugyanakkor ezt a pályán be is kell bizonyítanunk, és azzal valamennyien tisztában vagyunk, hogy Simon Antal együttese mindenképpen meg akarja nehezíteni a dolgunkat.

Feltérképeztük az ellenfelet, kielemeztük a játékukat, ám szerintem nekünk elsősorban a saját taktikánkkal kell foglalkoznunk. Ugyanazzal a harci kedvvel kell pályára lépnünk, mint amilyennel tavasszal tettük! A kezdőcsapat régóta együtt játszik, ismerjük egymást, és Artner Tomi megtalálta a megfelelő hadrendet, alaptaktikát.

Minden mérkőzés más és más. Nagy közhely, de valóban így van. Ha az elején betalálnánk, úgy vélhetően könnyebb dolgunk lenne. De nem szabad eszetlenül nekik rontanunk, sokkal jobban tesszük, ha kellő agresszivitással, sokat futva igyekszünk rájuk kényszeríteni akaratunkat.

Nagy valószínűség szerint az Eger nem esik majd nekünk, azt gondolom, hogy egy ponttal is beérné az újonc a Rohonci úton. Mi viszont csak és kizárólag a győzelemben gondolkodunk, nincs mese, meg kell nyernünk a pénteki meccset!

Tiszteljük az ellenfelet, senki nem veszi félvállról az összecsapást, de be kell bizonyítanunk, hogy a Rohonci úton mindenkinek tartania kell tőlünk!

Már csak egyet kell aludni…

És akkor holnap Hajrá Hali!

Remélem, sokan kijöttök a stadionba!

Most mennem kell.

Hajrá Hali!

Üdvözöllek benneteket!

Egy hét múlva kezdődik a bajnokság, amit már nagyon várunk. Az alapozás kemény volt, most már a finomhangoláson van a hangsúly.

Rendesen megdolgoztatott minket a mester az elmúlt hetekben. A tréningek mellett remek ellenfelekkel meccselhettünk. Azt gondolom, hogy a csapatunk rendben van, fizikálisan megkaptuk a tervezett terhelést, és a taktikai elemeket is begyakoroltuk. A felkészülési találkozókon egészen jól mutattunk, mind az eredmények, mind pedig a mutatott játék egyaránt bizakodásra adhat okot.

A napokban eldőlt, hogy Andorka Peti mellett Fehér Zoli is hozzánk igazol. Zoli érkezésének is kimondottan örülök, régóta ismerem, a válogatott keretben is találkoztunk már. Igazi univerzális focista: a védelemben a szélen és közepén is bevethető, de védekező középpályásként is hasznos tagja lesz a Halinak.

Andorka Peti is nagyszerűen illeszkedett be. Bár a távozási oldalon öt név szerepel, és csak két új futballista érkezett, összességében azt gondolom, hogy erősödtünk. A távozók többsége epizodista volt tavasszal, amikor igazán ment a csapatnak.

A rajtig már csak egy hét van, és csak úgy, mint tavaly, az idén is az egyik újonc ellen kezdünk. Viszont nagy különbség, hogy ezúttal a Rohonci úton léphetünk pályára. Az Eger amolyan „sötét lónak” számít: tavaly remek tavaszt produkálva nyerték meg a Keleti-csoportot, azóta pedig igazolták több játékost is.

Ám nekünk meggyőződésem, hogy magunkkal kell foglalkoznunk. Erős a kezdőcsapatunk, hazai pályán nem szabad senkitől sem félnünk. Az Eger ellen három pontot tervezek, muszáj győzelemmel kezdenünk!

És egyébként is, az őszre tervezett 17 meccsen 25-27 pontot kellene behúznunk! Mert már nagyon unom, hogy mindig elrontjuk az őszt, karácsonykor pedig mindenki számolgat, és azon agyal, hogy hány mérkőzést kell megnyernünk… Nyugodt ünnepeket szeretnék, legyen annyi pontunk, hogy az első hatban forduljunk.

Most mennem kell, de a bajnoki rajt előtt még jelentkezem!

Addig is Hajrá Hali!

Üdvözöllek benneteket!

Alakulok… A vállam ugyan még fáj egy kicsit, de összességében megúsztam komolyabb probléma nélkül a sérülést.

A vállamban a szalagok nyúltak meg, egy edzést hagytam ki még a hét elején, aztán bekapcsolódtam a közös munkába. A feladatok zömét elvégeztek, viszont az egymás közötti játékba még nem szálltam be. A meccsszituációkban rengeteg a párharc, és az orvosom egyértelműen azt tanácsolta, hogy kerüljem az ütközéseket.

A szerdai felkészülési találkozón ennek megfelelően nem is léptem pályára, viszont kint voltam a srácokkal, elvégeztem a bemelegítést, majd a meccs ideje alatt futottam. A csapat jól teljesített, rendben voltak a gárda.

Szombaton azonban már én is pályára szeretnék lépni a Rosztov ellen, és szerintem már leszek olyan állapotban, hogy vállaljam a meccset. Erős ellenfelekkel találkozunk, az ilyen összecsapások nagyon jól szolgálják a felkészülést.

A bajnoki rajtig már csak két hét van hátra. Eddig öten távoztak a csapattól, és Andorka Péter érkezett. Azt gondolom, hogy a csapatunk erősebb lehet, mint tavaly. A fiatalok rengeteget fejlődtek, Ugrai, Szakály, Jagodics, de még folytathatnám a sort, bármikor bevethetőek az együttesünkben. A kezdő tizenegyünk nem változott, az összeszokottság pedig óriási előnyt jelenthet.

Persze, jó lenne még minőségi játékosokat szerződtetni, ám azzal magam is egyetértek, hogy csak azért ne igazoljunk, hogy eggyel többen legyünk. Tisztában kell lenni a Hali anyagi körülményeivel: jelen pillanatban ezt bírja el a költségvetés, tehát csak akkor jön új focista, ha valóban erősítést jelentene a gárdának.

Abban reménykedem, hogy az idén végre elkerül minket a sérüléshullám, és talán nem lesz annyi kiállítás és eltiltás sem, mint az előző esztendőben. A kezdőcsapat rendben van, a fiatalok pedig bevetésre várnak.

Mi pedig várjuk a rajtot!

Addig is Hajrá Hali!

Üdvözöllek benneteket!

Bár fáradtak vagyunk, összességében eddig nem nézünk ki rosszul: erős ellenfelekkel találkoztunk, gólokat rúgtunk, azt hiszem, jó úton járunk.

A lejátszott edzőmeccseken szerintem egészen jól futballoztunk. Persze, voltak a találkozóknak olyan periódusai, amikor nem mi domináltunk, összességében mégis egészen elfogadható teljesítményt nyújtottunk. Mi lehet ennek az oka? Szerintem egyfelől az, hogy a gárda gerince régóta együtt játszik. Ismerjük egymást, tudjuk, hogy ki mire képes. Aztán ami különbség az egy évvel ezelőtti Halihoz képest, hogy több a gyors futballistánk elől. A csatárok támogatást kapnak a középpályáról, így az ő helyzetük is könnyebb.

Aztán javult a csapat helyzetkihasználása is: megvoltak eddig is a lehetőségeink, ám korábban sok ziccert elpuskáztunk. Most jobb százalékban ütjük be a helyzeteket, remélem, megtartjuk ezt a szokásunkat a bajnokságra is.

Elkészült a sorsolás. Bár nem szoktam különösebb jelentőséget tulajdonítani ennek, azzal azért tisztában kell lenni, hogy minden gárdának rengeteget számít a jó rajt. Nos, nálunk most ez adott, hiszen ahogy néztem, az első négy fordulóban akár 10 pontot is gyűjthetünk! Az újoncot hazai környezetben vernünk kell, Győrben – ahol azért volt mozgás rendesen – egy ikszre jók lehetünk, Siófokon tavaly is behúztuk a három pontot, a DVTK-t pedig ugyancsak a Rohonci úton le kell győznünk.

Persze, az élet átírhatja ezt a forgatókönyvet, de továbbra is azt vallom, hogy Magyarországon bárkit meg lehet verni. A Loki és a Vidi kétségtelenül kilóg a mezőnyből, ám ellenük is kéepsek lehetünk jó eredmény elérésére.

Várjuk már a rajtot, reméljük, hogy jól kezdjük a bajnokságot! Most rohannom kell, délután Király Kupa.

Hamarosan jelentkezem, addig is:

Hajrá Hali!

Üdvözöllek benneteket!

A szabadságnak vége, hétfőtől bekapcsolódtam a felkészülésbe, tegnap pedig már edzőmeccset is játszottunk. Jó volt visszatérni a Rohonci útra, hiányzott már a közeg!

A válogatott meccsek miatt egy héttel később jelentkeztem edzésre. Hétfőn tréningeztem, és mit mondjak: nem kellett elaltatni este. A többiek már túl voltak egy felvezető héten, én meg belecsöppentem a közepébe… Aztán kedden délelőtt is volt foglalkozás, majd este meccs a graziakkal. Ekkor már nem éreztem azt az erős izomfájdalmat, mint előző nap. Egy félidőt játszottam, és élveztem a játékot!

Azt gondolom, hogy taktikailag jól néztünk ki, és annak ellenére, hogy most kapjuk a legnagyobb terhelést, fizikailag is jól bírtuk. Nyilván, egy edzőmeccs eredménye sem sokat számít, ám a játék képe alapján nyugodtan mondhatom, hogy nem vallottunk szégyent.

A nyári szünetben is zajlott az élet. Mint tudjátok, bejelentkezett értem a Loki, hogy a BL-selejtezőkben szerepeljek náluk. Még nyaralásom ideje alatt hívott fel Szima Gábor, a Debrecen tulajdonosa, és ő vetette fel a lehetőséget. Azzal persze tisztában volt ő is, hogy ebben a kérdésben a két klubnak kell megállapodnia. Végül a Haladás nem engedett, így a tárgyalások gyorsan megszakadtak.

Bevallom őszintén, megtiszteltetésnek tartottam, hogy a Lokinál rám gondoltak. Azért hívtak, hogy segítsek a csapatnak a BL-főtáblára való jutás kivívásában. 33 esztendős vagyok, azt gondolom, a megkeresés munkám elismerése volt. Persze, csábító volt az ajánlat, hiszen ki ne akarna nemzetközi kupameccseket játszani. És ugye a Debrecen csábított, az a gárda, amely a Halin kívül egyáltalán szóba jöhet nálam. De a történet megmaradt elméleti síkon, amit nem bánok.

Ugyanis az, hogy a Haladásnál ragaszkodnak hozzám, legalább akkora büszkeséggel tölt el, mint a Loki érdeklődése! A tulajdonosok ezzel kifejezésre juttatták az a véleményüket, hogy elégedettek velem, nem csinálom rosszul a dolgomat.

Néhány héttel a történtek után azt mondom, hogy nagyszerű lenne kupacsatákat vívni, ám a Haliban! Ehhez pedig nem kell más, mint végre egy jó ősz, hogy a tavasszal ne a tűzoltás menjen, hanem az építkezés, és ne a tabella hátsó felét nézzük, hanem a dobogót. Hiszek abban, hogy ez sikerülhet!

Erősítésekre nyilvánvalóan szükség van, és ha már itt tartunk, akkor Andorka Peti mindenképpen hasznos tagja lehet a gárdánknak. Kiváló közösségbe kerül majd, ráadásul azzal a többlettel rendelkezik, hogy ő már egyszer bizonyított a Rohonci úton! Csak rajta múlik, hogy újra sikeres tud-e lenni. Ha él a lehetőséggel, biztosan meghatározó tagja lesz a Haladásnak, mert az tény: nagyon jól tud futballozni. A csapattársaira számíthat, mi mellette vagyunk.

Most mennem kell, holnaptól újabb edzőmeccsek várnak ránk.

Addig is: Hajrá Hali!

Üdvözöllek benneteket!

Bár a bajnokság már másfél hete véget ért, a válogatottal még várt rám két mérkőzés az elmúlt napokban. Nagyon örültem, hogy mindkétszer pályára léphettem, és persze annak is, hogy két, Eb-re készülő alakulattal szemben sem maradtunk alul!

A csehek ellen idegenben csereként léptem pályára. Kritika érte a csapatot, hogy túlságosan defenzív felfogásban futballoztunk. Szerintem taktikusan játszottunk, hiszen a stabil védekezésből akartuk megszervezni a kontrákat. Ha csak az utolsó percekben is, de sikerült bevinnünk a győztes találatot. Egy cseh nemzeti tizenegyet Prágában legyőzni nagy teljesítmény, a sikert pedig nem is kell megmagyarázni.

Az írek ellen ikszeltünk, ezen az összecsapáson már kezdőként szerepeltem. A „szigetlakók” válogatottjában szinte minden futballista a Premier League-ben szerepel, tehát nem kel bemutatni, hogy milyen játékerőt képvisel a zöld-fehér együttes.

A meccsen szerintem nekünk volt több és nagyobb helyzetünk, más kérdés, hogy ezúttal nem tudtunk eredményesek lenni. Az írek előtt is adódtak ziccerek, de összességében Trappatoni mester fogalmazta meg legfrappánsabban a látottakat. A rutinos szakember úgy látta, hogy mi álltunk közelebb a győzelemhez, és akár két góllal is megverhettük volna az íreket.

A két mérkőzés alapján szerintem elmondható, hogy csökkent a távolság az él- és a középcsapatok között. Jó úton járunk, hiszen mindkét alkalommal felnőttünk a feladathoz.

Most viszont nálam is a pihenésé lesz a főszerep: Siófokon töltünk két hetet a családdal, aztán június 25-én csatlakozom a többiekhez, és megkezdem a felkészülést én is.

Addig viszont búcsúzom! Jó pihenést kívánok mindenkinek!

Hajrá Hali!

Üdvözöllek benneteket!

Sajnos elmaradt a bravúr Debrecenben, ám így sem szomorkodhatunk, hiszen végül a 8. helyen fejeztük be a bajnokságot. A Loki-meccsben szerintem több volt…

Szombaton kikaptunk 2-0-ra, az első gól a miénk volt, a második pedig egy téves játékvezetői ítélet eredménye. Megjegyzem azonban, hogy volt egy másik szitu, amikor azt hiszem Kulcsárt buktattuk, gyanúsabb volt. Bár ott elképzelhető, hogy kívül történt a szabálytalanság.

Kicsit dühös voltam, mert úgy érzetem, több van ebben a mérkőzésben. A mezőnyben nem futballoztunk rosszul, megtartottuk a labdát, igyekeztünk kontrázni, ám a végjátékba rendre hiba csúszott. Most már kár keseregni, így alakult, a bajnok otthonában pedig nem szégyen ilyen játékkal alulmaradni.

Egyébként újra gratulálok a debrecenieknek, a legjobb helyre került a bajnoki serleg. Öröm volt látni, ahogy ünnepelnek, bennem is feljöttek a régi emlékek, amikor még én is a Lokit erősítettem. Jó futballközeg alakult ki a Hajdúságban, gratuláció mindenkinek, aki ezért tett.

A héten aztán már a válogatottal készülök, két napig Telkiben voltunk, ma pedig már Prágába érkeztünk. Délután még lesz egy tréning, holnap pedig megütközünk a csehekkel.

Nagyszerű a társaság, Sanyi bácsival pedig kifejezetten jó a viszonyom. Abban bízom, hogy lesz lehetőségem pályára lépni a barátságos összecsapáson.

Most mennem kell, de a jövő héten újra jelentkezem!

Addig is Hajrá Hali! Hajrá Magyarok!

Üdvözöllek benneteket!

Nyertünk, és a siker mindig nagyszerű érzés. Nagyon sok apró tényezőn múlt a győzelmünk, szerintem igazi csapatként működtünk. De nem laktunk jól, Debrecenbe is három pontért utazunk, hiszen kinek van kedve egy vesztes meccs után nyolc órát szomorúan buszozni?

Jó kis mérkőzést játszottunk a DVTK-val: bár gyorsan hátrányba kerültünk, nem roppantunk meg, mentünk előre, és jött is az egyenlítés. Az első játékrészben nem futballoztunk rosszul, fölénybe is kerültünk, de nem sikerült ekkor még a fordítás. Szünet után is lüktető játékot láthattak  a szurkolók, a borsodiak bebizonyították, hogy újoncként nem érdemtelenül állnak egészen jó helyen a tabellán.

Ikszes meccs volt, sokan így értékelték a kilencven percet, ám a végén a magunk javára fordítottuk az eredményt. Nüanszokon múlt a győzelem, fejben mi voltunk ott jobban a végjátékban! De előtte kellett Mursits Roli bravúrja, Guzmics Ricsi mentése, és a gólom előtt Nagy Gabi ösztönös passza. Mert az átadás tényleg amiatt talált meg, mert évek óta együtt futballozunk. Bár üvöltöttem neki, nem hallotta, ösztönösen passzolta át a bal oldalra a labdát, abban bízva, hogy jövök. Rengeteget gyakoroljuk ezt a felpasszos figurát az edzéseken: Iszlai Bence felrúgta a labdát Oross Marcira, ő vissza háromszögben Nagy Gabira, Gabi pedig oldalt fordítva át a hosszúra.

Én meg persze, hogy jöttem, úgy éreztem, hogy nagy terület nyílik előttem. Jött a zsuga, átvettem, majd megnéztem előbb a hosszú felsőt. Ám úgy láttam, hogy a kapus is oda várja a lövést, így változtattam, és visszahúztam a rövidre. No, nyilván nem a felső lécet céloztam, így azonban látványosabb lett a gól.

Extázisba kerültem, nyertünk a gólommal, egyszerűen fantasztikus érzés volt!

Ám most már a Loki elleni meccsre készülünk. Sokszor mondtam már, hogy nálam Debrecen kiemelt helyet foglal el a szívemben, hiszen remekül érzetem magam a Hajdúságban. Az edzői stábban dolgozik Sándor Tomi, akivel korábban együtt futballoztam, és Kondás Elemér is a juniorokkal foglalkozott, amikor náluk szerepeltem.

Örülök, hogy ők lettek a bajnokok, gratulálok nekik a parádés szezonhoz, ám éppen ezért szerintem már nem lesznek bosszúsak, ha az utolsó mérkőzésüket elveszítik… 🙂

Mert nyerni akarunk, hogy bebiztosítsuk a 8. helyünket. Tavaly sikerült, ráadásul gólt is szereztem. Akkor a drukkerek ennek ellenére kedvesen üdvözöltek a lefújás után. Most is örülnék, ha a győztes találatom után egy kicsit megveregetnék a vállamat…

De mindegy, hogy ki rúgja a gólt, a lényeg a három pont! A Loki meg hadd ünnepeljen egy jót este, hiszen 29 bajnoki keresztül veretlen maradt! 🙂

Akkor szombaton Hajrá Hali, gratuláció a Debrecennek!

 

Üdvözöllek benneteket!

Ponttal tértünk haza Kaposvárról, amely összességében nem rossz eredmény. 11 meccsen összesen egyszer kaptunk ki, úgyhogy azt gondolom, hogy nincs miért szégyenkeznünk. Két fellépésünk van még hátra, ezeken minél több pontot szeretnénk begyűjteni, hiszen a 8. helyet meg akarjuk tartani!

A múlt szombati mérkőzés tipikus ikszes-meccs volt. A Rákóczi megelégedett a döntetlennel, nagyon zártan, szervezetten futballoztak, az az igazság, hogy nem könnyű ellenük futballozni. Masszív együttes, különösen otthon nehéz őket megverni. Mi sem tudtunk nagyon mit kezdeni velük, kevés helyzetet dolgoztunk ki, és bár ők jöttek folyamatosan, mégsem éreztem azt, hogy legyőznek minket. Igazságos pontosztozkodással zárult a kilencven perc, és Kaposváron nem rossz az egy pont. Nálunk előkelőbb helyen álló alakulatok is megszenvedtek a somogyiakkal.

Egy mondattal a játékvezetésről. Szerintem nem volt ez olyan durva találkozó, hogy kapjunk hat sárgát és egy pirosat. Tóth Peti belépője ugyan nem volt szabályos, de nem is érdemelt azonnali kiállítást. Vélhetően így látták ezt a fegyelmi bizottság tagjai is, hiszen Petit – annak ellenére, hogy visszaeső – csak egy meccsre tiltották el…

A héten nagy megtiszteltetés ért, hiszen újra tagja vagyok a válogatott keretnek! Amikor a közelmúltban a Ligaválogatottban szerepeltem, már szólt Egervári Sanyi bácsi, hogy számol velem, hiszen kevés a baloldali posztokon bevethető futballistája. Ennek tükrében már nem is volt oly meglepő számomra, hogy szerdán csörgött a telefonom. Várom már az összetartást!

De előtte még játszunk a Diósgyőrrel, célunk itthon nem is lehet más, mint a győzelem. Kimondottan örülök annak, hogy Artner Tomi tovább fiatalít, hiszen Ugrai Roli, Mursits Roli és a kis Jagó egyaránt megérdemli, hogy szerephez jusson a nagycsapaban. Tehetséges srácok, akik végig dolgozták velünk az egész évet, most pedig megkapják a várva várt lehetőséget. Szerintem mindhárman megoldják majd a feladatot.

Nyerni akarunk, és szerintem jobbak is vagyunk a DVTK-nál. Itthon pedig mindenkire veszélyesek vagyunk, ezt megtapasztalja majd a borsodi együttes is. Kell is a három pont, hiszen nagyon tömör a tabella középső része. Előbbre csak nagy szerencsével léphetnénk, viszont a 8. pozíció megtartásához mindenképpen le kell gyűrnünk Szentes Lázár csapatát.

A Rohonci úton nincs félnivalónk! Ezt bebizonyítjuk vasárnap délután is! Ha hozzuk azt a játékot, amelyet tudunk, akkor nem lehet baj, kettővel elverjük a vendégeket. Persze, akkor sem leszek szomorú, ha a végén egy lesz közte a javunkra.

Remélem, sokan kijöttök a szezon utolsó hazai bajnokijára, mi pedig győzelemmel köszönhetjük meg az egész éves buzdításotokat.

Most mennem kell.

Hajrá Hali!

Üdvözöllek benneteket!

Végre úgy játszottunk, ahogy tudunk! Pont amiatt bosszankodtam a siófoki meccs után, hogy ott, az első félidőben kicsit belealudtunk a mérkőzésbe. Most nem így tettünk, sokat futottunk, és végre jó arányban vertük be a helyzeteinket.

Pontosan tudtam, hogy az elmúlt hetekben mutatott teljesítménynél sokkal, de sokkal többre vagyunk képesek. Mérges voltam Siófokon a szünetben, hogy miért nem játsszuk azt, amit tudunk?! Artner Tomiék is azt kérték tőlünk, hogy a Paks ellen igyekezzük a saját taktikánkat alkalmazni, azaz rövid passzos, 1-2 érintős játékkal rukkoljunk elő, no és sokat mozogjunk a támadó harmadban.  Szerintem ezt most a találkozó nagy részében megvalósítottuk, és egyszerűen ráerőltettük a vendégekre az akaratunkat.

Persze, rengeteget számított, hogy az első három helyzetünkből kettőt értékesítettünk, ettől pedig mentálisan nagyon megroggyant Kis Károly alakulata. Aztán ugyancsak döntő momentum volt, hogy eredményes volt a letámadásunk, folyamatosan nálunk volt a labda, ez pedig felőrölte a paksiak védekezését. Jött a kiállítás, a 11-es, és tulajdonképpen el is dőlt a három pont sorsa.

A 11-esnél kézbe vettem a labdát, de Iszi szólt, hogy ő bizony szívesen elvégezné a büntetőt. Sőt, az az igazság, hogy már hetek óta mondta folyamatosan, hogy szívesen lenne ő az ítélet végrehajtó. Akkor, abban a pillanatban csak annyit kérdeztem tőle: Berúgod, ugye? Ő határozott volt, így nyugodt szívvel mondtam le a lehetőségről. Örülök, hogy berúgta, mert egyrészt jót tett Bence önbizalmának, másrészt a csapatunk is magabiztos előnybe került. Soha nem vezérelt önös érdek, így most sem morfondíroztam azon, hogy de jó lenne megszerezni az 5. gólomat. Jól járjon a Haladás, más nem érdekelt soha, és később sem lesz ez másként.

Kaposvárra is győzni megyünk! Hallottam mendemondákat, hogy megelégedtünk e bennmaradással, és hasonló buta kijelentéseket. Kijelenthetem: nyerni akarunk! Én személy szerint alig várom már, hogy pályára léphessünk, hiszen minden futballista a győzelemből táplálkozik! Ez éltet minket hétről-hétre, ilyenkor az öltözőben és a buszon is más a hangulat, és nyilván, ilyenkor jó érzés koccintani egyet a csapattársakkal, a szurkolókkal.

Remélem, hogy pályára tudok lépni, ugyanis az elmúlt hétvégén bedurrant a bokám, ráadásul rosszul is éreztem magam, az orvosom így két-három napos pihenőt írt elő. Bízom abban, hogy újra ott lehet a pályán.

Mindenképpen nyerni akarunk, hiszen ha jól alakulnak az eredmények, előzhetünk! Az elmúlt két évben 8. helyen végeztünk, most nagyon szeretném, ha legalább egy pozíciót javíthatnánk. Rajtunk nem múlik, úgyhogy Kaposváron is a három pont a cél!

Most mennem kell, szombaton pedig Hajrá Hali!