Szerző: Halmosi Péter

 

Üdvözöllek benneteket!

Több dologról is megosztom veletek a véleményemet. Szó lesz a Vidiről, a szombathelyi kötődésről és persze Horváth Andrisról is…

Vannak fontos meccsek az ember életében, olyan találkozók, amelyek mindörökre bennünk maradnak. Ebbe a kategóriába sorolom a ZTE és a Fradi legyőzését, hiszen mindkét riválist nagyon régóta nem tudtuk megverni. De nyugodtan mondhatom a svédek elleni válogatott összecsapást is, amelyen ugyan nem léptem pályára, de ott lehettem a keretben. Szóval, sok kellemes emlékkel gazdagodtam a közelmúltban.

És remélem, hogy szombaton este újabb szép élményt raktározhatok el magamban. Mert szerintem most a Vidi fogható. hatalmas volt a mozgás Fehérváron, 15-en igazoltak el, az érkezők döntő  többsége külföldi. Valahogy az az érzésem, hogy még nincs készen a Videoton. Hiába a jó egyéni képesség, ha a futballisták nem alkotnak csapatot. És most még épp az egységesség hiányzik a piros-kékeknél. Persze, odahaza eddig behúzták a meccseiket, vigyáznunk is kell velük, de Aczél Zolival alaposan kielemezzük majd Alvesék játékát, úgyhogy felkészülünk belőlük tisztességesen!

Amitől egy kicsit tartok, az nem más, mint a játékvezető személye. Fábián Mihály ugyanis valamiért nem kedvel. tavaly, az Újpest elleni hazai meccsen kiállított, pedig semmi bántót nem mondtam neki. Remélem, hogy nem pikkel rám majd szombaton este, és egyenlő feltételek lesznek majd a Sóstói Stadionban…

Egyébként tényleg esélyesnek tartom a gárdánkat a pontszerzésre, hiszen az átigazolási szezon végén nagyszerűen igazoltunk. Előbb Goran Vujovics érkezett, aki már két gólt is szerzett a bajnokságban, majd Horváth Andris is hazatért. Mondhatom, hogy is, hiszen vele együtt immár heten-nyolcan vagyunk a kezdőből szombathelyi nevelésűek. Az pedig ritka, nagyon ritka, hogy egy élvonalbeli együttesben ennyi a saját nevelésű futballista. Ezt meg kell becsülni, respektálni kell a szurkolóknak is.

Tudom, hogy Andris érkezése nagy vihart kavart. Én kimondottan örültem, hogy hazatért, mert együtt nevelkedtünk szeretett klubunkban, és kiváló focistának si tartom, aki sokat segíthet a csapaton. Történt, ami történt, Hori megkövette a drukkereket. Egyébként az elmondása szerint teljesen félreértették őt a szurkolók. De mindegy is, számomra egyszerűen felfoghatatlan, hogy egy szombathelyi miként bánthat egy másik szombathelyit. Én lokálpatriótának tartom magam, nálam ez nem fér bele… Éltem Debrecenben, ott nem tapasztaltam ilyent. A helyi srácokat a tenyerükön hordozták a szurkolók. Abban bízom, hogy lecsillapodnak a kedélyek, és Andris remek játékkal tér vissza otthonába.

Holnap mindent beleadunk, és ponttal, pontokkal jövünk haza!

Hajrá Hali!

 

Üdvözöllek benneteket!

A vasárnapi bajnoki után immár a válogatottal készülök, de persze néhány gondolat erejéig visszatérnék a Kecskemét elleni mérkőzésre is, amely véleményem szerint magyar szinten kifejezetten jó kis ütközet volt.

Hazai pályán kötelező a győzelem, ezzel a felfogással is léptünk pályára vasárnap este, és azt gondolom, hogy mindent meg is tettünk a sikerért. Két, totálisan támadó futballt játszó együttes feszült egymásnak, így csak is jó mérkőzés kerekedhetett ki ebből. Belülről is úgy érzetük, hogy lüktető az iram, mi is és a lila-fehérek is igyekezték befejezni az akcióikat. Egyébként nem lepett meg minket a Kecskemét teljesítménye, pontosan tudtuk, hogy a négy támadójuk szinte nem is védekezik, folyamatosan a mi térfelünkön várják az indításokat.

Felkészültünk a kontrákra, nem is ilyen akciókból találtak be. Az elsőnél a hosszú oldalon egyedül érkezett a srác, a másodiknál is visszaértünk, de eltolódtuk a védekezést, így Mohl Dávidra nem jutott ember, ő pedig szép átlövéssel egyenlített. Az utolsó 10 percben még rátettünk egy lapáttal, nem törődtünk bele a döntetlenbe, helyzeteink is voltak, de nem sikerült újabb találatot bevinnünk. Az az igazság, hogy Németh Gabi szenzációs napot fogott ki, nem hiába őt hozták ki a találkozó emberének. Összességében talán mi álltunk közelebb a győzelemhez, de az iksz is reális eredménynek mondható.

A héten viszont már a válogatottal készülök, gyúrunk a svédek elleni meccsre. Egervári Sándor egyelőre nem döntötte el, hogy ki helyettesíti majd Dzsudzsit. Több variáció is lehet, azt, hogy én szerepet kapok-e, nem tudom megmondani. Korábban azt mondta a szövetségi kapitány, hogy Laczkó Zsolt helyetteseként kalkulál velem, ha marad ennél az elképzelésénél, úgy vélhetően nem lépek pályára.

Sokat elemeztük a svédek játékát, szinte minden apró részletre kitértünk. Egervári Sándor elsősorban Ibrahimovics és Toivonen játékára hívta fel a figyelmet. Mindketten robosztus támadók, és szívesen mozognak be a védekező középpályások és a védelem közé. Itt lekérik a labdát, aztán vagy indítanak, vagy már kapura is fordulnak. Azt kérte a mester, hogy az említett két csapatrész között szűkítsük le a területet, így nem lesz lehetőségük a labdák lekérésére. Az elméleti foglalkozások után külön készülnek a csapatrészek, gyakoroljuk a védekező- és támadóformációkat egyaránt.

Várjuk már a mérkőzést, reméljük, hogy végre legyőzzük a sárga-kékeket! rajtunk nem múlik, az biztos!

Hajrá magyarok!

 

 Üdvözlet nektek!

Nagyon fontos három pontot szereztünk vasárnap. Biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb jönnek majd az eredmények. Az elmúlt három meccsen hét pontot gyűjtöttünk be, ám ennek ellenére nem szálltunk el magunktól, tudjuk a kötelességünk, készülünk becsülettel a soron következő mérkőzésre.

Ugyanúgy készültünk a Fradi ellen, mint bármelyik találkozóra. A meccset jól kezdtük, az első kapura lövésünkből betaláltunk, ez meg is adta az ütközet alaphangulatát. Az első negyed órában akár növelhettük is volna az előnyünket, ám az utolsó passzokba hiba csúszott, így elmaradt az újabb gól.

15 perc elteltével aztán a nagy hőség miatt kissé beleültünk a meccsbe. 35-40 fokban azért embert próbáló dolog futballozni. Aztán átestünk a holtponton, és megint uraltuk a találkozót. Bár volt a Fradinak egy kapufája, összességében úgy éreztem, hogy a fővárosiak nyögve nyelősen támadgatnak, akcióból nem is volt helyzetük.

A második félidőben megint nagyszerűen kezdtünk: az első támadást góllal fejeztük be, és ekkor úgy tűnt, sima mérkőzés lesz. A gólom előtt Kis Kokó szerzett labdát, Nagy Gabihoz játszott, aki egyből Kenőhöz passzolt. Kenő egy mozdulattal le is készítette nekem a labdát, amit jól találtam el, meglőttem a kapus jobb kezéhez, és szerencsére utat talált a sarokba.

Aztán jött Marian kiállítása, amely azért döntően befolyásolta a meccset. Nem is értettük, miért kapott pirosat Sluka?! Addig nagyszerűen fújt Iványi Zoltán, ám ettől kezdve elvesztette a fonalat, nagyon adta a „Fradi-pályát”. Jött a 11-es, amely nem volt az, majd jó néhány szabadrúgást is fújt ellenünk a hajrában.

De ezen az estén mi voltunk a jobb csapat, átvészeltük a holtpontokat, és így teljesen megérdemelten nyertünk.

A lefújást követően persze nagy volt a boldogság az öltözőben, ünnepeltünk egy kicsit, hiszen a Fradi ellen nem nyert a Hali az Üllői úton immár majdnem 30 esztendeje! 

 Három meccsen hét pontot húztunk be, feljöttünk a tabellán. Éreztem én ezt már a bajnokság elején, hogy jók leszünk. Most bejöttek a befejezések, berúgtuk a helyzeteinket, és ennek következtében meg is nyertük a mérkőzést.

Örülünk a jó eredményeknek, ám nem szállunk el magunktól, tudjuk, hogy még sok fontos csata vér ránk. Legközelebb például a Kecskemét ellen bizonyíthatunk, és bár jó csapat a lila-fehér, hazai pályán mindenkire veszélyesek vagyunk.

Hajrá Hali!

Tényleg, lefényképezkedtetek már a légiós ruhába öltöztetett Hali-játékosokkal? Immár két napja ott vagyunk a városban… 🙂

 

Üdvözlet!

Egy hete azt írtam: két győzelmet várok. Összejött, és nagyon boldog vagyok! Itt volt az ideje, hogy a szerencse mellém, illetve mellénk álljon!

Kezdjük a válogatottal. Óriási megtiszteltetés, hogy gondolt rám a szövetségi kapitány. Egervári Sándor nagyon korrekt volt, elmondta, hogy Laczkó Zsolt mögött számol velem a balhátvéd posztján. Így is készültem a találkozóra. Már-már azt hittem, hogy nem szállok be, amikor is Laczkó Zsolt jelezte: rúgást kapott, így cserét kér. Pályára léptem, de alig találkoztam a labdával. Ennek ellenére örültem a lehetőségnek, immár 31-szeres válogatott vagyok. Az izlandi gárdában több, kiváló focista is szerepelt, ám csapatként nem működtek jól. Sok izlandi focistát ismertem, hiszen a Championshipben, vagy épp a Premier League-ben szerepelnek.

Aztán hazatértem, egyet edzettem, és eljött a rangadó. Azt éreztem a meccsen, mint amit a korábbi nyolc félidő közül hatszor, azaz, hogy jobbak vagyunk ellenfelünknél. A kilencven percből 75-ben mi uraltuk a meccset. Párharcokat nyertünk, letámadtunk, nem hagytuk kibontakozni a Zetét.

Hallottam, hogy egy gyenge Egerszeget vertünk meg. Én ezzel nem értek egyet. Édesapám mondta azt mindig: az ellenfél annyit játszik, amennyit hagynak neki. Én is ezt mondom. Egyszerűen rámentünk a kékekre, és nem hagytuk őket élni. Én inkább úgy fogalmaznék a találkozóval kapcsolatban, hogy egy jó Haladás vert meg egy nem rossz ZTE-t. Tavaly tavasszal, amikor 1-1-et játszottunk velük, szinte ugyanezek a focisták léptek pályára. Nem rossz együttes a zalai, egyszerűen csak rossz passzban vannak. Meggyőződésem, hogy kilábalnak a hullámvölgyből, és felkapaszkodnak majd a tabellán.

Szeretném külön kiemelni a játékvezetést. Solymosi sporttárs kiválóan fújta a meccsünket, de hozzáteszem, hogy Győrben Kassai Viktor, és a Fáy utcában pedig Szabó Zsolt is nagyszerű stílusban vezetett. Solymosi Péter hagyta a kemény, de sportszerű játékot, nem törte szét a játékot. Folyamatosan kommunikált a játékosokkal, így nem is volt feszültség a pályán. Ami az én esetemet illeti: szerintem nem volt 11-es, ugyanis nem én kerestem a kontaktot Balázs Zsolttal, hanem épp ellenkezőleg, ő akarta beleakasztani a lábát a vádlimba. Jogosan intett továbbot a bíró.

Persze, mi is vitattunk néhány szitut, ami a 16-oson belül történt. Ott volt Kenő fellökése, vagy egy-két kezezés… Aztán érdemes lenne egy pillantást vetni a mellkasomra: Kocsárdi Gergő biztosan tudna mesélni az esetről. De nem kell a bíróval foglalkozni, mert korrekt volt, nem befolyásolta a meccs alakulását.

Nagyon örülök, hogy mindkét meccset behúztuk. És bízom a jó folytatásban is!

Hajrá Hali!

 

Üdvözlet!

Már a válogatott összetartásán vagyok, de néhány gondolat erejéig visszapillantanék a Vasas elleni meccsre, és természetesen megosztom véleményemet az ősi rivális ellen vívandó derbiről is.

Kezdjük a Vasassal. Legyünk pozitívak, mint mindig, tehát szereztünk egy pontot idegenben. persze, én is úgy érzem, hogy inkább kettőt a fővárosban hagytunk… Bár még nem néztem vissza a mérkőzést, meggyőződésem, hogy legalább négy százas ziccerünk volt, és még másik négy nagy lehetőséget is kidolgoztunk. Más kérdés, hogy a helyzeteket ki kell használni. Ha bevettük volna az angyalföldiek kapuját, szerintem sima győzelmet arattunk volna. De mindegy, én azt mondom megint, hogy jobbak voltunk ellenfelünknél, ráerőltettük akaratunkat a Vasasra, tehát ismét győzelmi esélyt szalasztottunk el.

A válogatott összetartásán vagyok jelenleg is, most ért véget a csendes pihenő, lassan megyünk az edzésre. Beszéltem Egervári Sándor szövetségi kapitánnyal, aki elmondta: Laczkó Zsolt mögött számol velem balhátvédként. Nem tudom, hogy Izland ellen pályára léphetek-e, reményeim szerint igen, és igyekszem meghálálni a bizalmat. Szerintem csere leszek, de ezt majd meglátjuk.

Aztán szombaton jön az év meccse, nekem nem kell bemutatni, mit is jelent egy Hali-Zete összecsapás. Tudjuk, hogy a szurkolók is kiemelten kezelik ezt az ütközetet, ez csak megerősíti a győzni akarásunkat.

Az idei szezonban eddig két egerszegi meccset láttam, és mit mondjak: nincs jó passzban a kék-fehér legénység. Bár nekünk is csak egy pontunk van, mégis azt mondom: minden találkozón győzelmi lehetőséget szalasztottunk el, nem futballoztak le minket. Ezt azonban már Csank János együtteséről nem mondhatjuk el. Bennük nem láttam azt a fajta hozzáállást, mint amit mi produkáltunk az elmúlt hetekben. Rossz szériában vagyunk, de állítom: megfordul a szerencse, és akkor feljövünk a tabellán.

Jó híreket is hallok a csapat háza-tájáról. Úgy tudom, Goran Vujovics hozzánk igazol. Nagyszerű lenne, hiszen így Aczél Zolinak több variációs lehetősége lenne támadásban. Most egyedül Kenő a klasszikus góllövő csatárunk, és nincs egyszerű dolga, ugyanis legalább ketten vigyáznak rá. Vujoviccsal együtt szerintem kiváló ékpárt alkotnának: két más karakterű támadó alaposan megnehezíteni az aktuális rivális védőinek életét…

Várom a holnapi, Izland elleni válogatott meccset és természetesen a ZTE elleni ütközetet is. Két győztes mérkőzést szeretnék ünnepelni a héten!

 

Üdv nektek!

Sajnos kikaptunk, így három meccs után nulla ponttal állunk, tehát rossz helyzetbe kerültünk. Ugyanakkor nem szabad negatívan gondolkodni, előre kell tekintenünk, és bíznunk kell magunkban! Nem értek néhány szurkolói reakciót…

Fölösleges magyarázkodni, nem sikerült pontot szerezni Győrben. Sajnálom nagyon, hogy így alakult, ráadásul az még extrán bosszant, hogy megint nem jobb csapattól kaptunk ki. Ki merem jelenteni, hogy az első három fordulóban egyik ellenfelünk sem futballozott jobban nálunk, sőt! Az első félidőt elszúrtuk, Zoli joggal szidott meg minket a szünetben. De a fordulást követően, különösen amikor 10 főre olvadtunk, szerintem jobbak voltunk az ETO-nál. De nem lőttünk gólt, így megint vereség lett a vége…

Rendszeres olvasója vagyok a nyugatos Hali-honlap fórumának, és megmondom őszintén, nagyon nem esett jól néhány hozzászólás. Mert kritizálni lehet a teljesítményt, azzal semmi probléma nincs. Elfogadom, hogy nem ment jól az első félidőben, ám azt gondolom, hogy szünet után már jobban futballoztam. De biztos vannak, akik nem így látták. Ez sem zavar, de az már számomra érthetetlen, hogy Kenőt és engem azzal találnak meg, hogy ennyi pénzért küzdenünk kellene…

Sok mindent lehet rám mondani, de azt nem, hogy ne tennék meg mindent a csapatomért. Igen, volt, hogy rosszul játszottam, sőt, még biztosan többször nyújtok gyengébb teljesítményt, de azt feltételezni, hogy nem hajtok, ezt kikérem magamnak.

Aztán a pénzről is sok szó esik. A Haladásnál nem azért keresek ennyit, mert mondjuk rosszul ment a Győr ellen, vagy mert tavaly gólt rúgtam a Vidinek. Azért van ilyen szerződésem, mert elértem pályafutásom során annyit, amit respektál a nevelőegyesületem. Hozzáteszem, ha külföldön maradok, a jelenlegi béremnek a tízszeresét vehetném fel. De én haza akartam jönni, nem a pénz motivált.

Mind a mai napig hív a menedzserem, hogy lenne külföldi lehetőségem. De nekem eszem ágában sincs eligazolni a Haladásból, mert a Hali az életem. Ezért esik különösen rosszul, ha azt olvasom: a pénz miatt csókolgatom a klubunk címerét. Aki ilyent állít, az rosszindulatú, és biztosan nem ismer. Mert aki akár csak egyszer beszélt velem, pontosan tudja, hogy a Haladás a mindenem. De erről nem is akarok többet írni, mert ez olyan aljas rágalom, amelyet még nem is hallottam korábban.

Aztán az is furcsa, hogy kettőnkön akarják sokan elverni a vereséget. Kenő és Halmosi nem tud meccset nyerni, de veszíteni sem. Ez csapatjáték, aki valaha is futballozott, pontosan tudja, hogy mit jelent. Itt együtt kell jól teljesítenünk a sikerhez. A vereség benne van a pakliban, de akkor sem változik meg a szemléletem: Csak pozitívan! Soha nem szabad feladni a küzdelmet, Győrben mi sem ezt tettük. Mentünk előre, hajtottunk becsülettel. Ha mindig a negatívumot emeljük ki, akkor annak kudarc lesz a vége. Na, én erre nem vagyok hajlandó, és szerencsére a csapattársaim sem! Zolival átbeszéljük a dolgot, nincs feszültség a társaságon belül, kijövünk mi ebből a gödörből. Eddig olyan mérkőzéseket buktunk el, amelyekben sokkal több volt… Eljön az idő, amikor az élet visszaadja, amit elvett.

Hozok egy példát… A Pécs ellen teljesen jogtalanul állítottak ki. Tegnap Győrben, ott az utolsó percekben történt faultomnál bizony pirosat is kaphattam volna. De Kassai Viktor jól kezelte a szituációt. Meggyőződésem, ha nem a találkozó legvégén követem el ezt a szabálytalanságot, kiszór gondolkodás nélkül. És hangsúlyozom, megérdemeltem volna. De amit az élet Pécsen elvett, azt most Győrben visszaadta.

Így lesz ez a csapatunkkal is. Megkezdjük a felzárkózást, reményeim szerint már a Fáy utcában. Egyet ígérhetek: küzdünk becsülettel, és harcolunk az első győzelemért!

Hajrá Hali!

Üdvözlet Nektek!

Való igaz, hogy nem úgy kezdtük a szezont, ahogy elterveztük, de semmi ok a pánikra! Sajnos, a Honvéd elleni meccset kívülről láthattam csak, de összességében elégedett voltam a fiúkkal, hiszen jól futballoztak. Tudom-tudom, hogy az eredmény 2-4 lett, ám ennek ellenére azt mondom, hogy nem játszottunk rosszul. Rúgtunk két gólt, három kapufát, és volt emellett három-négy százas ziccerünk. Persze, a „ha” nem játszik a fociban, de én optimistán közelítem meg mindig a dolgokat.

Ez azt jelenti, hogy nálam az is fontos, hogy egy meccsen hány helyzetet tudunk kialakítani. Mert a ziccereink előtt bizony úgy törtünk be a 16-osukra, hogy azt öröm volt nézni. Ez egy ilyen nap volt, nem volt szerencsénk, a kapufáról kifelé pattant mindannyiszor a labda, az ellenfél pedig rúgott két tizit, meg két gólt, ezen kívül viszont nem volt lehetőségük.

A büntetőkről. Őszinte leszek: mindkettő adható volt, ám hazai pályán általában kettőből egyet „elengednek” a sporik. A mi játékvezetőnk nem tette ezt. Szó sincs róla, nem hozott rossz döntést, és nem lehet őt hibáztatni, hiszen nagyobb hibát nem vétett. Azért 35 perc alatt mégis megadott két 11-est a hazai együttes ellen, talán ez számít kuriózumnak nálunk…

No de semmi ok a pánikra, hiszen van egy mondás, amit vallok: Amit az élet egyszer elvett, azt vissza is adja! És meggyőződésem, hogy az elmúlt két meccsen mi futballoztunk jobban, mégis pont nélkül maradtunk. Bárcsak Győrben rossz játékkal nyernénk 1-0-ra!

Mert erre reális esélyt látok. Pontosabban arra, hogy nyerjünk, nem a rossz játékra… Úgy gondolom, hogy az ETO kezdőcsapata nem erősebb a miénknél, annyit azonban el kell ismerni, hogy bővebb a győriek kerete. Az ETO Park pályája kiváló, tehát kijöhet a sok passzon alapuló játékunk. Bizakodó vagyok, nem kaphatunk ki egymás után háromszor. Sőt, ki merem jelenteni, hogy nem veszítünk pénteken!

Elvesztettünk két meccset, de abban is biztos vagyok, hogy nyerünk még olyan összecsapásokat, amelyeken nem mi leszünk az esélyesek. Mint mondjuk például Győrben…

Hajrá Hali!

 

Üdvözlet nektek!

Nem úgy alakult a rajt, ahogy elterveztük, ráadásul kiállítottak, így a főszereplője lettem a pécsi meccsnek…
Pedig nem indult rosszul a találkozó, uraltuk a meccset, lövéseink voltak, igaz, a fölényünk nagy helyzetekben nem nyilvánult meg. A pécsiek azonban szinte el sem jutottak a kapunkig. Aztán jött a 18. perc, amikor is egy mezőnyfault után rögtön megkaptam a sárgát. Valahogy azt éreztem az első minutumtól, hogy valamiért nem vagyok szimpatikus a bírónak. Visszanézve az esetet, egy egyszerű szabálytalanság volt, amellyel megakadályoztam egy kontrát a középpályán. Nem is kommentáltam az esetet, azonban az igaz, hogy amikor minket faultoltak le, akkor jeleztem teljesen normális hangnemben a sporinak, hogy bizony másnak is járt volna a lap.
Mert igen, szoktam kommunikálni a bírókkal, de meggyőződésem, hogy ez nem hiba. Soha nem sértettem meg a magyar játékvezetőket, ám ők mégis rossz néven veszik, ha valaki hozzájuk szól. Egyébként olyan érzésem van a hazatérésem óta, hogy egyfajta durva, alattomos, folyamatosan reklamáló futballistának akarnak beállítani, pedig erről szó sincs! Életemben nem szóltam be durva, személyes dolgot egy bírónak sem, nem okoztak szándékosan sérülést senkinek.
Igen, agresszív vagyok, de ezért tudtam egyebek mellett kiszakadni a magyar fociközegből. Külföldön az a minimális elvárás, hogy legyek kemény, egészségesen harcos, agresszív. De ez nem egyenlő a durvasággal. A másik a kommunikáció. Igen, beszélek a sporikkal, de nem sértem meg őket. Ki szóljon a játékvezetőnek, a kis Kokó?
Tudom, Magyarországon vagyunk, de akkor sem változom meg, hiszen tudom, hogy igazam van!
De vissza a Pécs elleni meccsre. A szünet után nyomban kiállított a bíró. Szabálytalankodtam, de, hogy nem ért a két faultom pirosat, abban biztos vagyok. Érzem a vereségben a felelősségem, de nem tudom egyedül elvinni a balhét, mivel nem érzem jogosnak a piros lapot. Az Újpest ellen tavasszal reklamálásért kaptam a sárgákat, akkor vittem a balhét. Most azonban tényleg nem tettem olyant, amiért 55 perc után le kellett vonulnom a pályáról.
A kiállítás után kicsit ránk jött a Pécs, de gyorsan rendeztük a sorokat, és amikor már megint mi kezdeményeztünk, kaptunk egy gólt, ahogy az ilyenkor lenni szokott…
A hajrában még egyenlíthettünk volna, de nem éltünk a lehetőséggel. Sajnálom, hogy kikaptunk, hiszen gyengébb volt az ellenfél. De azt szintén megtanultam Nyugaton, hogy a kudarcokkal és a sikerekkel sem szabad sokáig foglalkozni. Előre kell tekintenünk, a következő meccsre kell koncentrálnunk.
Remélem, gyorsan javítunk, és bár én nem lehetek ott a Kispest ellen a pályán, a srácok nélkülem is kivívják a győzelmet!
Hajrá Hali!