Ponttal tértünk haza Kaposvárról, amely összességében nem rossz eredmény. 11 meccsen összesen egyszer kaptunk ki, úgyhogy azt gondolom, hogy nincs miért szégyenkeznünk. Két fellépésünk van még hátra, ezeken minél több pontot szeretnénk begyűjteni, hiszen a 8. helyet meg akarjuk tartani!

A múlt szombati mérkőzés tipikus ikszes-meccs volt. A Rákóczi megelégedett a döntetlennel, nagyon zártan, szervezetten futballoztak, az az igazság, hogy nem könnyű ellenük futballozni. Masszív együttes, különösen otthon nehéz őket megverni. Mi sem tudtunk nagyon mit kezdeni velük, kevés helyzetet dolgoztunk ki, és bár ők jöttek folyamatosan, mégsem éreztem azt, hogy legyőznek minket. Igazságos pontosztozkodással zárult a kilencven perc, és Kaposváron nem rossz az egy pont. Nálunk előkelőbb helyen álló alakulatok is megszenvedtek a somogyiakkal.

Egy mondattal a játékvezetésről. Szerintem nem volt ez olyan durva találkozó, hogy kapjunk hat sárgát és egy pirosat. Tóth Peti belépője ugyan nem volt szabályos, de nem is érdemelt azonnali kiállítást. Vélhetően így látták ezt a fegyelmi bizottság tagjai is, hiszen Petit – annak ellenére, hogy visszaeső – csak egy meccsre tiltották el…

A héten nagy megtiszteltetés ért, hiszen újra tagja vagyok a válogatott keretnek! Amikor a közelmúltban a Ligaválogatottban szerepeltem, már szólt Egervári Sanyi bácsi, hogy számol velem, hiszen kevés a baloldali posztokon bevethető futballistája. Ennek tükrében már nem is volt oly meglepő számomra, hogy szerdán csörgött a telefonom. Várom már az összetartást!

De előtte még játszunk a Diósgyőrrel, célunk itthon nem is lehet más, mint a győzelem. Kimondottan örülök annak, hogy Artner Tomi tovább fiatalít, hiszen Ugrai Roli, Mursits Roli és a kis Jagó egyaránt megérdemli, hogy szerephez jusson a nagycsapaban. Tehetséges srácok, akik végig dolgozták velünk az egész évet, most pedig megkapják a várva várt lehetőséget. Szerintem mindhárman megoldják majd a feladatot.

Nyerni akarunk, és szerintem jobbak is vagyunk a DVTK-nál. Itthon pedig mindenkire veszélyesek vagyunk, ezt megtapasztalja majd a borsodi együttes is. Kell is a három pont, hiszen nagyon tömör a tabella középső része. Előbbre csak nagy szerencsével léphetnénk, viszont a 8. pozíció megtartásához mindenképpen le kell gyűrnünk Szentes Lázár csapatát.

A Rohonci úton nincs félnivalónk! Ezt bebizonyítjuk vasárnap délután is! Ha hozzuk azt a játékot, amelyet tudunk, akkor nem lehet baj, kettővel elverjük a vendégeket. Persze, akkor sem leszek szomorú, ha a végén egy lesz közte a javunkra.

Remélem, sokan kijöttök a szezon utolsó hazai bajnokijára, mi pedig győzelemmel köszönhetjük meg az egész éves buzdításotokat.

Most mennem kell.

Hajrá Hali!

Végre úgy játszottunk, ahogy tudunk! Pont amiatt bosszankodtam a siófoki meccs után, hogy ott, az első félidőben kicsit belealudtunk a mérkőzésbe. Most nem így tettünk, sokat futottunk, és végre jó arányban vertük be a helyzeteinket.

Pontosan tudtam, hogy az elmúlt hetekben mutatott teljesítménynél sokkal, de sokkal többre vagyunk képesek. Mérges voltam Siófokon a szünetben, hogy miért nem játsszuk azt, amit tudunk?! Artner Tomiék is azt kérték tőlünk, hogy a Paks ellen igyekezzük a saját taktikánkat alkalmazni, azaz rövid passzos, 1-2 érintős játékkal rukkoljunk elő, no és sokat mozogjunk a támadó harmadban.  Szerintem ezt most a találkozó nagy részében megvalósítottuk, és egyszerűen ráerőltettük a vendégekre az akaratunkat.

Persze, rengeteget számított, hogy az első három helyzetünkből kettőt értékesítettünk, ettől pedig mentálisan nagyon megroggyant Kis Károly alakulata. Aztán ugyancsak döntő momentum volt, hogy eredményes volt a letámadásunk, folyamatosan nálunk volt a labda, ez pedig felőrölte a paksiak védekezését. Jött a kiállítás, a 11-es, és tulajdonképpen el is dőlt a három pont sorsa.

A 11-esnél kézbe vettem a labdát, de Iszi szólt, hogy ő bizony szívesen elvégezné a büntetőt. Sőt, az az igazság, hogy már hetek óta mondta folyamatosan, hogy szívesen lenne ő az ítélet végrehajtó. Akkor, abban a pillanatban csak annyit kérdeztem tőle: Berúgod, ugye? Ő határozott volt, így nyugodt szívvel mondtam le a lehetőségről. Örülök, hogy berúgta, mert egyrészt jót tett Bence önbizalmának, másrészt a csapatunk is magabiztos előnybe került. Soha nem vezérelt önös érdek, így most sem morfondíroztam azon, hogy de jó lenne megszerezni az 5. gólomat. Jól járjon a Haladás, más nem érdekelt soha, és később sem lesz ez másként.

Kaposvárra is győzni megyünk! Hallottam mendemondákat, hogy megelégedtünk e bennmaradással, és hasonló buta kijelentéseket. Kijelenthetem: nyerni akarunk! Én személy szerint alig várom már, hogy pályára léphessünk, hiszen minden futballista a győzelemből táplálkozik! Ez éltet minket hétről-hétre, ilyenkor az öltözőben és a buszon is más a hangulat, és nyilván, ilyenkor jó érzés koccintani egyet a csapattársakkal, a szurkolókkal.

Remélem, hogy pályára tudok lépni, ugyanis az elmúlt hétvégén bedurrant a bokám, ráadásul rosszul is éreztem magam, az orvosom így két-három napos pihenőt írt elő. Bízom abban, hogy újra ott lehet a pályán.

Mindenképpen nyerni akarunk, hiszen ha jól alakulnak az eredmények, előzhetünk! Az elmúlt két évben 8. helyen végeztünk, most nagyon szeretném, ha legalább egy pozíciót javíthatnánk. Rajtunk nem múlik, úgyhogy Kaposváron is a három pont a cél!

Most mennem kell, szombaton pedig Hajrá Hali!

Éreztem, hogy nyerünk Siófokon! Sikerült is behúznunk a három pontot, és ugye evés közben jön meg az étvágy: feljebb akarunk lépni a tabellán, ehhez pedig még pontokat kell szereznünk. Mindjárt a Paks ellen!

Őszintén mondom, a pápai vereség után sem gondoltam egy pillanatig sem, hogy kiesési gondjaink lehetnek. Egyszerűen jobb csapat vagyunk annál. Úgy látom, hogy realitás a középmezőny, hiszen nálunk több, gyengébb együttes is szerepel a bajnokságban.

Siófokon ugyan nyertünk, de nagyon nem tetszett, amit az első félidőben láttam. Lassan, körülményesen futballoztunk, a hazaiak pedig visszaálltak, így nem is igen alakult ki helyzet az első negyvenöt percben. Mentségünkre legyen mondva, hogy a pálya talaja tragikus volt, abszolút nem kedvezett az általunk alkalmazott rövid passzos játéknak. Hőség is volt, és a meleget meg kell szoknia a szervezetnek. Az első félidő tehát felejtős volt…

Szünet után viszont gyorsabban játszottunk már, és hamar vezetést szereztünk. Radó Andris remekül a fejemre varázsolta a labdát. Nem volt nehéz dolgom, bár előtte azért sikerült leráznom magamról Mogyorósit: beindultam a rövid felé, ő követett, majd amikor láttam, hogy Andris az alapvonalig viszi a labdát, visszamozogtam a hosszú felé. A fejessel már tényleg nem volt sok probléma.

Ezt követően kicsit kinyíltak a siófokiak, és ez kedvezett nekünk. Mi is felpörögtünk, nem voltunk olyan körülményesek, mint az első játékrészben. Aztán Andris megint kiosztott egy gólpasszt: itt is hasonló volt a forgatókönyv, mi elvittük az embereket, így Marci  szabadon érkezhetett az üres területre.

A lefújás után az öltözőben persze örültünk a sikernek, de komoly ünneplést nem csaptunk. Miért is tettük volna, hiszen még van hátra négy meccs, és előzésre készülünk!

A Paks ellen gyarapíthatjuk a pontjaink számát, mert meggyőződésem, hogy verhetőek a tolnaiak. Jó csapat, ráadásul elkapták a fonalat Hrepkáék, ám itthon nekünk mindenki ellen győzelmi esélyeink vannak! Nem kell mást tennünk, mint az első perctől az utolsóig küzdeni, és játszani a saját játékunkat.

A kieséssel pedig foglalkozzon a Pápa és a Vasas, hiszen meggyőződésem, hogy a ZTE-t e két gárda közül valamelyik kíséri majd a másodosztályba. A Pápa van kedvezőbb helyzetben, hiszen pontelőnye van, ugyanakkor a fővárosiak sorsolása lényegesen könnyebbnek tűnik. Bár azt is tudjuk, hogy ez a szezon nem arról szól, hogy az angyalföldiek bravúrt-bravúrra halmoznak… Nehéz megmondani, hogy ki lesz a másik kieső, ha a Vasas egy meccset behúz, és ikszelt egyet, akkor meleg lehet a Lombardnak, mivel a Fradi-Kecskemét-Videoton-Győr négyes ellen sem sok babér terem majd Szűcséknek.

De ezzel nekünk nem kell törődnünk, mi verjük meg a Paksot, és lépjünk előbbre a tabellán! Ezen dolgozunk!

Hajrá Hali!

Rettenetesen mérges vagyok még mindig a szombati meccs miatt. Egyszerűen visszaálltunk bekkelni, magunkra húztuk a lilákat, és ennek lett a következménye az egyenlítés. Az egyetlen pozitívum, hogy Kenő gólt lőtt!

Elszúrtuk rendesen az Újpest elleni meccset, nincs ezen mit szépíteni. Pedig Tomi és Tibi a kispadról folyamatosan azt kérte tőlünk, hogy lépjünk feljebb. Egyszerűen hosszúak voltunk, a támadósor és a védelem között hatalmas volt a távolság. És ezt nem szabad megengedni. Mert ha szűkebb a gárda, akkor az ellenfél támadói háttal tudják csak átvenni a labdát, és passzra, vagy visszacselre kényszerülnek.

Régen voltam ilyen ideges a lefújás után. Az öltözőfolyosón csak dobáltam a csukáimat. Rossz felfogásban játszottunk, és még egyszer hangsúlyoznám, hogy a szakmai stáb azt kérte tőlünk, hogy ne álljunk vissza, toljuk feljebb a védekezést…

És még egy észrevételre reagálnék. Bundameccs… Ilyen marhaságot még életemben nem hallottam… Mögöttem van már néhány száz meccs, de én még nem voltam olyan mérkőzésben, amelyen feltűnt volna, hogy a háttérben egyeztettek volna az eredményről. Mert annak szembetűnő jelei vannak, és nemcsak a pályán, hanem az öltözőben is. Nem tartottuk be a taktikai utasításokat, és ennek lett a következménye a pontvesztés.

Külön kiemelném Kenő gólját. Igazi nagybetűs SPORTEMBER! Gödörben volt, de megszakadt annak érdekében, hogy kijöjjön belőle. És megcsinálta! Több ilyen habitusú focistára lenne szükség, akkor előbbre járnánk. Meccs után, este rá is csörögtem, gratuláltam neki, és mondtam, hogy büszke vagyok rá. Nem süppedt bele a sikertele szériába, hanem harcolt azért, hogy újra eredményes legyen. Nagyon sajnálom, hogy megsérült, remélem, mielőbb számolhatunk vele, mert kell a pályára!

És akkor nézzünk előre, hiszen szombaton megint fontos mérkőzés vár ránk. Egyébként szerintem nyerünk Siófokon, igaz, ahhoz nagyot kell javulnunk. A hazaiak mostanában együtt vannak, de róluk is csak azt tudom elmondani, mint az eddigi riválisainkról: nem jobbak nálunk! Nincs miért tartanunk tőlük, ha fegyelmezettek leszünk, akkor három ponttal távozunk a Balaton-partjáról!

Mert ez a célunk, szó sincs arról, hogy ikszre játszanánk. Ha győzünk, nem kell többé hátrafelé tekintgetnünk. Meg egyébként sem. Meggyőződésem, hogy nem esünk ki, erről senki nem beszél az öltözőben. Hét pont az előnyünk a Vasassal szemben, négy a Pápával, és azt gondolom, hogy mindkét riválisnak nehezebb a sorsolása, mint a miénk.

De ezzel nem is szabad foglalkoznunk, el kell hozni a három pontot Siófokról, és kész. Rajtunk nem múlik, küzdünk becsülettel!

Most mennem kell!

Szombaton pedig összehozzuk a sikert!

Hajrá Hali!

Kikaptunk Pápán, pedig nyerhettünk volna. Bosszantott minket is a vereség, ám azért szép játék a futball, mert most szombaton máris javíthatunk. Mert arra készülünk: Le akarjuk győzni az Újpestet!

A szombati meccset megnyerhettük volna, ám kimaradt a büntető, és a végén kaptunk egy gólt. Sajnáltuk mi is nagyon, hogy pont nélkül maradtunk, de nem történt tragédia. Ha minden 8. mérkőzést veszítjük el, akkor nem lesz nagyobb baj a későbbiekben sem.

A jövővel szeretnék foglalkozni, hiszen meggyőződésem, hogy szerzünk még pontot szép számmal! Az első hármat mondjuk mindjárt most szombaton. Mert az rendben van, hogy nem rossz csapat az Újpest, a támadószekciója kimondottan veszélyes, mivel rutinos, válogatott futballisták alkotják, ugyanakkor mi játszunk itthon, és a Rohonci úton nekünk nem kell félnünk senkitől sem!

Nem szabad félvállról vennünk a lilák elleni összecsapást, bár nyugodt szívvel állíthatom, senki nem is teszi ezt. Felkészülünk belőlük becsülettel, és az első perctől az utolsóig küzdünk majd a győzelemért. Mindkét gárda számára hihetetlenül fontos lesz a siker, ha mi behúzzuk ezt a három pontot, akkor nem kell többet hátrafelé tekintgetnünk.

És mi csakis abban gondolkodunk, hogy megverjük az Újpestet! Kabáték az edzőváltás után összeszedettebben teljesítenek, ikszeltek Pécsen, és megverték a Honvédot. Igaz, aki látta a Kispest elleni meccsüket, megállapíthatták, hogy Supka Attila alakulata nem tanúsított különösebb ellenállást…

Megyünk tovább a megkezdett úton, és nyerni akarunk itthon az Újpest ellen. Remélem, hogy ezúttal is sokan kijönnek a meccsünkre, sokaknak szeretnénk örömet okozni.

Addig is: Hajrá Hali!

Sziasztok!

Folytattuk veretlenségi sorozatunkat, és megint játszottunk egy jó meccset. Szokás szerint hátrányból álltunk fel, amely a csapat erejét bizonyítja, ám most már nem bánnánk, ha egyszer mi kerülnénk előnybe, és végre nyugodtan játszhatnánk a saját játékunkat. Ennek is eljön az ideje!

Nagyon igaza volt a mesternek a meccs előtt, amikor azt mondta: a Vidinek nincs igazán gyenge pontja. Ügyes focisták alkotják a csapatukat, és szerintem ellenünk egységesek is voltak. Ugyanakkor felnőttünk a feladathoz, nem fociztak le minket. Hullámzó volt a mérkőzés abban a tekintetben, hogy voltak periódusok, amikor mi, és voltak, amikor a fehérváriak domináltak.

Aztán megint kaptunk két buta gólt… Ilyen hibákat nemhogy a Vidi, de bármelyik csapat kihasznál. Ezeket a hibákat kellene minimálisra csökkenteni. Mi viszont szereztünk két pazar gólt, mindkettő kidolgozott akció végén született.

És még egy érdekesség. Azt vettem észre, hogy hátrányban jobb százalékban ütjük be a helyzeteinket. Valahogy extázisban vagyunk akkor, és mégis jobban koncentrálunk a kapu előtt. Így voltunk a Győr, a Fradi, a Kecskemét és most a Vidi ellen is. Ám most már tényleg jó lenne egy olyan meccset vívni, amelyen nyugodtan futballozhatunk kétgólos előnyünk tudatában.

Nagy tanulság volt ismételten, hogy soha nem szabad feladni, mindig hinni kell a sikerben! Szombaton is ezt tettük! Hiába ment már kettővel a bajnok, küzdöttünk, mentünk előre becsülettel. És igen, olykor hibáztunk, de szerintem a hiba megbocsátható, ha látják rajtunk, hogy meghalunk a sikerért, a csapatért.

Szerencsére nem tapasztalok olyan jelenséget a csapaton belül, hogy bárki is “elszállt” volna a sikerek hatására. Ha lenne, én lennék az első, aki ezt szóvá tenném. Egyébként is, aki ennyitől megváltozik, soha nem lesz profi sportoló. Mert a profi sportoló a helyén kezeli a győzelmeket, de a vereségeket is! Folyamatosan, kiegyensúlyozott produkcióra törekszik, ezt pedig nem lehet úgy nyújtani, hogy mentálisan nem vagy rendben. Artner Tomi és Székely Tibi is remekül kezeli a helyzetet, nyoma sincs annak, hogy bárki is elbizakodott lenne.

Nem is lehetünk, hiszen még fontos mérkőzésen várnak ránk, legközelebb éppen Pápán. Mi is beszéltünk már a rangadóról, tudjuk, hogy a szurkolók kiemelten figyelnek erre az összecsapásra. Mi is várjuk már a meccset, tudjuk, hogy sokan buzdítanak majd minket idegenben is. Engem feldob a jó nézőtéri hangulat, és általában az ilyen mérkőzéseken jobb teljesítményt is nyújtok.

Nagyon remélem, hogy ott lehetek a pályán. Mert a hét elején rakoncátlankodott a műtött térdem. Kedden egyet edzettem, szerdán úsztam, majd kondiztam, és most már nem is fáj annyira, mint a hét elején. Rajtam nem múlik a dolog, ha összeszorított fogakkal is, de ott akarok lenni a pályán!

Azt gondolom, hogy ahogy a Vidi, úgy a Pápa kezdőcsapata sem jobb a miénknél. Még idegenben sem kell tartanunk tőlük. Masszív, egységes csapatot alkotunk, tudunk egymásért küzdeni! Kenő, Nagy Dani és Vujó is edzett már a héten, úgyhogy csak Ricsi hiányzik majd a keretből.

Ha nyerünk, akkor már nem kell számolgatnunk, ám az iksz esetén is megmaradna a távolság köztünk és a Lombard között. Más eredménnyel pedig nem is kalkulálok!

Gyertek el minél többen Pápára, szerezzünk egy jó estét egymásnak!

Most mennem kell.

Hajrá Hali!

Jó meccset játszottunk Kecskeméten, és szereztünk egy értékes pontot. Meggyőződésem, hogy sok csapat nem tud majd ponttal távozni a Széktói stadionból. Nekünk sikerült, így maradtunk a középmezőnyben. Szombaton azonban megint nehéz meccs vár ránk, hiszen a bajnokot fogadjuk.

Tudom, hogy sokan féltettek bennünket a kecskeméti túrától, ám megmondom őszintén, én éreztem magunkban az erőt, tudtam, hogy mire vagyunk képesek, és ennek szellemében is léptünk pályára. Jó talajon, jó ellenféllel találkoztunk, két, támadófelfogásban futballozó együttes feszült egymásnak, és ebből remek mérkőzés kerekedett ki.

Megint sok helyzetünk volt, kettőt értékesítettünk is, ám ha jobban koncentrálunk, több gólt is lőhettünk volna. Nem így történt, ikszeltünk, amely összességében értékesnek tekinthető, hiszen az ellenfelünk igen jó csapat,  remek formát mutattak, hiszen négyet rúgtak a Lokinak és a Kispestnek, ráadásul hazai pályán mindenkire veszélyesek.

Több fordulópontja is volt az összecsapásnak, ám én mégis azt emelném ki, hogy a Győr, a Fradi és most a KTE ellen is sikerült hátrányból felállnunk. Azt gondolom, erősségünket ez bizonyítja a legjobban. Tényleg egy felé húzunk, tudunk egymásért küzdeni, és mentálisan is rendben van a társaság.

Mindennél többet elmond, hogy a meccs embere Németh Gabi lett. Ha az ellenfél kapusa volt a mezőny legjobbja, akkor azért nem érdemtelenül szeretünk egy pontot…

Egy újabb kemény 90 perc vár ránk, hiszen a Vidi érkezik a Rohonci útra. De nem tudok mást mondani, mint tavaly: a Videoton kezdőcsapata semmivel sem jobb a miénknél, azaz nincs mitől tartanunk. Tavaly sikerült őket elverni, idén miért ne jönne össze a győzelem? Hazai pályán nekünk nem kell félnünk senkitől, és ezt szeretnénk bizonyítani szombaton is.

Már csak 8 forduló van hátra, és remélem, hogy most már végleg elszakadunk a veszélyes zónától. Összességében jónak tartom a sorsolásunkat, hiszen idegenben a riválisok ellen is esélyesek vagyunk a győzelemre, hazai környezetben pedig megkeseríthetjük az előttünk álló gárdák életét.  Esélyünk van nyerni Pápán, Kaposváron és Siófokon is, itthon pedig a Vidi-Újpest-Paks-DVTK kvartett ellen is realitás lehet a siker.

Mi sem szeretnénk számolgatni, játsszunk egy jó meccset a bajnokkal, lehetőleg győzzük le őket, és akkor már senki nem foglalkozik majd a veszélyes zónával.

Győzni akarunk szombaton, remélem, megint sokan buzdítotok majd minket!

Hajrá Hali!

Újabb győzelmen vagyunk túl, azt hiszem, erre a napra mindig szívesen emlékszem majd vissza. A Fradit szerintem simán megvertük, és folytattuk jó tavaszi menetelésünket. Ennek megfelelően Kecskemétre is győzni megyünk!

A Ferencváros elleni összecsapáson jól éreztem magam, mondom ezt annak ellenére, hogy a 85. percben még vesztésre álltunk. Becsülettel mentünk előre, és a kihagyott 11-es, az elrontott ziccerek, és a minket sújtó külső körülmények sem szegték kedvünket.

Megmondom őszintén, 0-1-nél is biztos voltam a sikerünkben. Amikor kis Radót buktatták, és  Kenő beverte a büntetőt, nem örömködtem, hanem hajtottam a fiúkat, hogy tegyünk rá még egy lapáttal. Éreztem, hogy összejön még egy gól. Megszolgáltunk a sikerért, és a sors visszaadta, amit korábban elvett. A második találatunk előtt hatan rohamoztunk, sprinteltünk előre, mert vitt előre a szívünk. Ennek lett meg az eredménye!

Bár a hajrában fordítottuk a magunk javára az eredményt, összességében nagyon elverhettük volna a fővárosiakat. Jómagam hat tutira emlékszem vissza: rúgtunk két megadott gólt, egy szabályosat, egy tizit elrontottunk, volt két kapufánk, plusz még Kenő előtt is adódtak lehetőségek. Daninak ezzel szemben nem volt védeni valója, egy lövés találta el a kapunkat… Minden sértés nélkül mondom, hogy akár 6-1 is lehetett volna a végeredmény!

A meg nem adott gólunk után nálam is elszakadt a cérna, mondtam sok mindent a partjelzőnek… Én adtam be a szögletet, és ahol álltam, onnan tökéletesen lehetett látni, hogy a labda túlhaladt a gólvonalon. Nem is kicsit. Mondtam a magamét, és tudom, hogy fontos az önkontroll, de ilyen szituációban ember legyen a talpán, aki tudja magát fegyelmezni. Valahogy érezhették a játékvezetők is, hogy nálunk van az igazság, mert nem kaptam sárgát…

A lefújást követően szóba került ferencvárosi oldalról Kassai Viktor stílusa. Én beszéltem vele a pályán, velem abszolút nem volt flegma. Nem szeretnék nevesíteni, de korábban volt már igazán flegma “vezetési stílusban” részem… Ez nem volt olyan, közel sem…

Azt gondolom, hogy megdolgoztunk a sikerért, egységesek vagyunk, egyfelé húzunk. A csapatvédekezés stabil, és a támadójátékunkkal sincs gond, hiszen minden tavaszi mérkőzésünkön sok helyzetet dolgozunk ki. Hat mérkőzés óta veretlenek vagyunk, és ezt a szériát nyilvánvaló módon ki akarjuk tolni.

Ennek szellemében megyünk Kecskemétre, ahol nem lesz egyszerű dolgunk, hiszen a lila-fehérek remek csapatot alkotnak. De nem gondolom, hogy jobbak lennének nálunk, így természetesen győzni megyünk a hírős városba is!

És végül egy privát gondolattal hadd zárjam soraim. JRO-nak üzenek, hogy szívesen… Örülök, hogy ő nemcsak nézi, hanem látja is a focit…

Most mennem kell, hamarosan jelentkezem!

Hajrá Hali!

Túl vagyunk a derbin, amelyen szerintem igazságos döntetlen született. Nyerhettünk volna mi is, ám a hazaiak is. Kemény csörte volt,  férfias küzdelmet láthattak a drukkerek. Nagy örömünkre rengetegen elkísértek minket a rangadóra, mit mondjak, igencsak jó érzés volt ilyen hangulatban futballozni.

Valamennyien felfokozott állapotban vártuk a mérkőzést. Az öltözőben már alig vártuk, hogy kifuthassunk az arénába. Nagyszerű hangulat fogadott minket, ilyen közegben jó focizni. A mérkőzés első perceiben a hazaiak kezdeményeztek, ám később átvettük az irányítást. Jött a 13. perc, amikor már a második szabadrúgást végezhettük el ígéretes helyzetből. A találkozó előtt kijelölte a szakmai stáb a szabadrúgás-rúgókat, az első Tóth Peti volt, majd jöttem én, a harmadiknak pedig Iszlai Bence. Peti az elsőt a sorfalba lőtte, aztán Radó Andris buktatása után megbeszéltük Iszivel, hogy ezt elvállalom.

Felállt a sorfal, a kapusuk pedig erőteljesen a kapu közepe felé mozgott – arra számított, hogy visszahúzom a  zsugát a rövidbe. Való igaz, először én is a sorfal fölött akartam eltekerni a labdát, de miután láttam a kapus reakcióját, megváltoztattam elképzelésemet, és fellőttem a hosszúba a labdát. Nagyszerűen találtam el, így azt gondolom, ha a hálóőrük nem lép be a sorfal mögé, akkor sem tudta volna védeni a lövést.

Hihetetlenül boldog voltam, hogy épp az ősi rivális ellen szereztem gólt. És utána is nyugodt voltam, jöttek a helyzeteink, valahogy az volt az érzésem, hogy az ellenfél éjfélig sem tud gólt rúgni. Nem így történt…

Az egyenlítés rendesen megfogott minket, a ZTE ránk erőltette akaratát. A találkozó ezen periódusában nem nagyon tudtunk kibontakozni, egyszerűen nagyon jöttek a zalaiak. Édesapám szokta mindig mondani: annyit lehet játszani, amennyit hagy az ellenfél. Ennyit hagyott…

A fordulás után gyorsan emberelőnybe kerültünk, majd megint volt egy hatalmas ziccerünk, de kimaradt sajnos a helyzet. Aztán Dödit is kiállította a bíró. A hazaiak pedig jöttek, helyzeteik is voltak, ám újabb gól már nem született.

Összességében szerintem igazságos döntetlen született, mert ha fél óra után három góllal vezetünk, egy szót sem szólhattak volna a kék-fehérek. Ugyanakkor a második játékrészben a hazaiak domináltak, ekkor ők futballoztak veszélyesebben.

Meg kell becsülni ezt a pontot. Nyilván, mi is győzni akartunk, de szombaton ennyi volt ebben a meccsben. És azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a ZTE otthon az előző hét meccsén is ikszelt, tehát nem könnyű Zalaegerszegen nyerni.

Három tavaszi mérkőzésen öt pontot szereztünk, és szerintem ez nem rossz teljesítmény. Most jön a Fradi, amely hazai pályán verhető. Alaposan felkészülünk belőlük, és legyőzzük őket.

Igaz, hogy lesznek hiányzóink, ugyanakkor lesznek visszatérőink is. Koró és Kenő jó eséllyel pályára léphet, és bízunk abban, hogy Nagy Gabi és Nagy Dani is hardafogható lesz vasárnap.

Legyünk minél többen a hétvégén, együtt megverhetjük a Fradit!

Hajrá Hali!

Sikerült nyernünk, és ennél most nincsen fontosabb. Ha kitart a lendületünk – márpedig miért ne tartana ki?! – akkor a következő két fordulóban megalapozhatjuk a jövőnket, azaz a középmezőnyhöz csatlakozunk, és nem kell a kieséssel foglalkoznunk. Szerintem mindkét meccs hozható, ám ehhez maximálisan oda kell magunkat tennünk.

A Vasas elleni meccsen bejött, amit jósoltam, hiszen nagyobb terünk volt a támadásokra, kevésbé volt zárt a fővárosiak védekezése, mint a Győré, így aztán sok lehetőség adódott előttünk. Aztán fontos momentum volt, hogy mi szereztük meg az első gólt, amely megnyugtatta a csapatot. Azt hiszem, utána már nem volt kérdéses, hogy ki szerzi meg a három pontot. Folyamatos nyomás alatt tartottuk az ellenfelet, szerintem a 3-0 rájuk nézve hízelgő eredmény.

A meccs elején kicsit lassabb volt a tempó, ám ez valahol érthető, hiszen minden mérkőzésünkön óriási a tét. A forduló előtt egy pont választott el minket a kiesőtől, tehát azért ez mindenkinek ott motoszkált a fejében. Az első találat azonban amolyan görcsoldóként hatott, utána már felpörögtek az események.

Sajnos, összehoztam egy tizenegyest, amely előtt hibáztam én is. Bár az az igazság, hogy rossz volt a kommunikáció közöttünk, nem tudtam, hogy jön mögöttem a srác, így meg akartam játszani a labdát. Mire átvettem, belépett a támadó, én pedig a lábát találtam el.

Azonban jött Dani, aki kivédte a büntetőt, majd az ismétlést is hárította! Nagyon kellett neki is ez a két bravúr, hiszen az önbizalmának igencsak jót tettek ezek a remek védések.

Egyébként többen is remekül fociztak a gárdából, kiemelném a két szélsőnket, Nagy Danit és Radó Andrist, hiszen mindketten elképesztő futómennyiséggel rukkoltak elő, veszélyesen futballoztak, maximálisan kiszolgálták társaikat.

Megvan a fontos három pont, de csak akkor nyugodhatunk meg egy kicsit, ha a ZTE és a Fradi ellen is nyerünk. Egyik sem lehetetlen küldetés. Azonban a legfontosabb most az, hogy ne dőljünk hátra, ne hagyjuk, hogy elaltasson minket a zalaiak eddigi gyenge szereplése. Ez egy kilencven perces háború lesz! A játékosok átérzik a találkozó fontosságát, és látom rajtuk, hogy várják már a derbit. Megteszünk mindent a sikerért, alázattal és hihetetlen lelkesedéssel készülünk szombatra!

Aztán jön a Fradi, amely nem verhetetlen alakulat. Szerintem hazai pályán hozható az a meccs is. Ha most megnyerjük ezt a két összecsapást, szerintem elszakadunk annyira a veszélyes zónától, hogy szóba sem kerülhet a kiesés.

Most lépnem kell, készülünk a szombati ütközetre. Remélem, sokan elkísértek minket, és együtt kiharcoljuk a sikert!

Hajrá Hali!