Üdvözlet nektek!
Nem úgy alakult a rajt, ahogy elterveztük, ráadásul kiállítottak, így a főszereplője lettem a pécsi meccsnek…
Pedig nem indult rosszul a találkozó, uraltuk a meccset, lövéseink voltak, igaz, a fölényünk nagy helyzetekben nem nyilvánult meg. A pécsiek azonban szinte el sem jutottak a kapunkig. Aztán jött a 18. perc, amikor is egy mezőnyfault után rögtön megkaptam a sárgát. Valahogy azt éreztem az első minutumtól, hogy valamiért nem vagyok szimpatikus a bírónak. Visszanézve az esetet, egy egyszerű szabálytalanság volt, amellyel megakadályoztam egy kontrát a középpályán. Nem is kommentáltam az esetet, azonban az igaz, hogy amikor minket faultoltak le, akkor jeleztem teljesen normális hangnemben a sporinak, hogy bizony másnak is járt volna a lap.
Mert igen, szoktam kommunikálni a bírókkal, de meggyőződésem, hogy ez nem hiba. Soha nem sértettem meg a magyar játékvezetőket, ám ők mégis rossz néven veszik, ha valaki hozzájuk szól. Egyébként olyan érzésem van a hazatérésem óta, hogy egyfajta durva, alattomos, folyamatosan reklamáló futballistának akarnak beállítani, pedig erről szó sincs! Életemben nem szóltam be durva, személyes dolgot egy bírónak sem, nem okoztak szándékosan sérülést senkinek.
Igen, agresszív vagyok, de ezért tudtam egyebek mellett kiszakadni a magyar fociközegből. Külföldön az a minimális elvárás, hogy legyek kemény, egészségesen harcos, agresszív. De ez nem egyenlő a durvasággal. A másik a kommunikáció. Igen, beszélek a sporikkal, de nem sértem meg őket. Ki szóljon a játékvezetőnek, a kis Kokó?
Tudom, Magyarországon vagyunk, de akkor sem változom meg, hiszen tudom, hogy igazam van!
De vissza a Pécs elleni meccsre. A szünet után nyomban kiállított a bíró. Szabálytalankodtam, de, hogy nem ért a két faultom pirosat, abban biztos vagyok. Érzem a vereségben a felelősségem, de nem tudom egyedül elvinni a balhét, mivel nem érzem jogosnak a piros lapot. Az Újpest ellen tavasszal reklamálásért kaptam a sárgákat, akkor vittem a balhét. Most azonban tényleg nem tettem olyant, amiért 55 perc után le kellett vonulnom a pályáról.
A kiállítás után kicsit ránk jött a Pécs, de gyorsan rendeztük a sorokat, és amikor már megint mi kezdeményeztünk, kaptunk egy gólt, ahogy az ilyenkor lenni szokott…
A hajrában még egyenlíthettünk volna, de nem éltünk a lehetőséggel. Sajnálom, hogy kikaptunk, hiszen gyengébb volt az ellenfél. De azt szintén megtanultam Nyugaton, hogy a kudarcokkal és a sikerekkel sem szabad sokáig foglalkozni. Előre kell tekintenünk, a következő meccsre kell koncentrálnunk.
Remélem, gyorsan javítunk, és bár én nem lehetek ott a Kispest ellen a pályán, a srácok nélkülem is kivívják a győzelmet!
Hajrá Hali!