Hiányzott már a meccs!

Üdvözöllek benneteket!

A szabadságnak vége, hétfőtől bekapcsolódtam a felkészülésbe, tegnap pedig már edzőmeccset is játszottunk. Jó volt visszatérni a Rohonci útra, hiányzott már a közeg!

A válogatott meccsek miatt egy héttel később jelentkeztem edzésre. Hétfőn tréningeztem, és mit mondjak: nem kellett elaltatni este. A többiek már túl voltak egy felvezető héten, én meg belecsöppentem a közepébe… Aztán kedden délelőtt is volt foglalkozás, majd este meccs a graziakkal. Ekkor már nem éreztem azt az erős izomfájdalmat, mint előző nap. Egy félidőt játszottam, és élveztem a játékot!

Azt gondolom, hogy taktikailag jól néztünk ki, és annak ellenére, hogy most kapjuk a legnagyobb terhelést, fizikailag is jól bírtuk. Nyilván, egy edzőmeccs eredménye sem sokat számít, ám a játék képe alapján nyugodtan mondhatom, hogy nem vallottunk szégyent.

A nyári szünetben is zajlott az élet. Mint tudjátok, bejelentkezett értem a Loki, hogy a BL-selejtezőkben szerepeljek náluk. Még nyaralásom ideje alatt hívott fel Szima Gábor, a Debrecen tulajdonosa, és ő vetette fel a lehetőséget. Azzal persze tisztában volt ő is, hogy ebben a kérdésben a két klubnak kell megállapodnia. Végül a Haladás nem engedett, így a tárgyalások gyorsan megszakadtak.

Bevallom őszintén, megtiszteltetésnek tartottam, hogy a Lokinál rám gondoltak. Azért hívtak, hogy segítsek a csapatnak a BL-főtáblára való jutás kivívásában. 33 esztendős vagyok, azt gondolom, a megkeresés munkám elismerése volt. Persze, csábító volt az ajánlat, hiszen ki ne akarna nemzetközi kupameccseket játszani. És ugye a Debrecen csábított, az a gárda, amely a Halin kívül egyáltalán szóba jöhet nálam. De a történet megmaradt elméleti síkon, amit nem bánok.

Ugyanis az, hogy a Haladásnál ragaszkodnak hozzám, legalább akkora büszkeséggel tölt el, mint a Loki érdeklődése! A tulajdonosok ezzel kifejezésre juttatták az a véleményüket, hogy elégedettek velem, nem csinálom rosszul a dolgomat.

Néhány héttel a történtek után azt mondom, hogy nagyszerű lenne kupacsatákat vívni, ám a Haliban! Ehhez pedig nem kell más, mint végre egy jó ősz, hogy a tavasszal ne a tűzoltás menjen, hanem az építkezés, és ne a tabella hátsó felét nézzük, hanem a dobogót. Hiszek abban, hogy ez sikerülhet!

Erősítésekre nyilvánvalóan szükség van, és ha már itt tartunk, akkor Andorka Peti mindenképpen hasznos tagja lehet a gárdánknak. Kiváló közösségbe kerül majd, ráadásul azzal a többlettel rendelkezik, hogy ő már egyszer bizonyított a Rohonci úton! Csak rajta múlik, hogy újra sikeres tud-e lenni. Ha él a lehetőséggel, biztosan meghatározó tagja lesz a Haladásnak, mert az tény: nagyon jól tud futballozni. A csapattársaira számíthat, mi mellette vagyunk.

Most mennem kell, holnaptól újabb edzőmeccsek várnak ránk.

Addig is: Hajrá Hali!

Felnőttünk a feladathoz!

Üdvözöllek benneteket!

Bár a bajnokság már másfél hete véget ért, a válogatottal még várt rám két mérkőzés az elmúlt napokban. Nagyon örültem, hogy mindkétszer pályára léphettem, és persze annak is, hogy két, Eb-re készülő alakulattal szemben sem maradtunk alul!

A csehek ellen idegenben csereként léptem pályára. Kritika érte a csapatot, hogy túlságosan defenzív felfogásban futballoztunk. Szerintem taktikusan játszottunk, hiszen a stabil védekezésből akartuk megszervezni a kontrákat. Ha csak az utolsó percekben is, de sikerült bevinnünk a győztes találatot. Egy cseh nemzeti tizenegyet Prágában legyőzni nagy teljesítmény, a sikert pedig nem is kell megmagyarázni.

Az írek ellen ikszeltünk, ezen az összecsapáson már kezdőként szerepeltem. A “szigetlakók” válogatottjában szinte minden futballista a Premier League-ben szerepel, tehát nem kel bemutatni, hogy milyen játékerőt képvisel a zöld-fehér együttes.

A meccsen szerintem nekünk volt több és nagyobb helyzetünk, más kérdés, hogy ezúttal nem tudtunk eredményesek lenni. Az írek előtt is adódtak ziccerek, de összességében Trappatoni mester fogalmazta meg legfrappánsabban a látottakat. A rutinos szakember úgy látta, hogy mi álltunk közelebb a győzelemhez, és akár két góllal is megverhettük volna az íreket.

A két mérkőzés alapján szerintem elmondható, hogy csökkent a távolság az él- és a középcsapatok között. Jó úton járunk, hiszen mindkét alkalommal felnőttünk a feladathoz.

Most viszont nálam is a pihenésé lesz a főszerep: Siófokon töltünk két hetet a családdal, aztán június 25-én csatlakozom a többiekhez, és megkezdem a felkészülést én is.

Addig viszont búcsúzom! Jó pihenést kívánok mindenkinek!

Hajrá Hali!