Készülünk a svédek ellen!

 

Üdvözöllek benneteket!

A vasárnapi bajnoki után immár a válogatottal készülök, de persze néhány gondolat erejéig visszatérnék a Kecskemét elleni mérkőzésre is, amely véleményem szerint magyar szinten kifejezetten jó kis ütközet volt.

Hazai pályán kötelező a győzelem, ezzel a felfogással is léptünk pályára vasárnap este, és azt gondolom, hogy mindent meg is tettünk a sikerért. Két, totálisan támadó futballt játszó együttes feszült egymásnak, így csak is jó mérkőzés kerekedhetett ki ebből. Belülről is úgy érzetük, hogy lüktető az iram, mi is és a lila-fehérek is igyekezték befejezni az akcióikat. Egyébként nem lepett meg minket a Kecskemét teljesítménye, pontosan tudtuk, hogy a négy támadójuk szinte nem is védekezik, folyamatosan a mi térfelünkön várják az indításokat.

Felkészültünk a kontrákra, nem is ilyen akciókból találtak be. Az elsőnél a hosszú oldalon egyedül érkezett a srác, a másodiknál is visszaértünk, de eltolódtuk a védekezést, így Mohl Dávidra nem jutott ember, ő pedig szép átlövéssel egyenlített. Az utolsó 10 percben még rátettünk egy lapáttal, nem törődtünk bele a döntetlenbe, helyzeteink is voltak, de nem sikerült újabb találatot bevinnünk. Az az igazság, hogy Németh Gabi szenzációs napot fogott ki, nem hiába őt hozták ki a találkozó emberének. Összességében talán mi álltunk közelebb a győzelemhez, de az iksz is reális eredménynek mondható.

A héten viszont már a válogatottal készülök, gyúrunk a svédek elleni meccsre. Egervári Sándor egyelőre nem döntötte el, hogy ki helyettesíti majd Dzsudzsit. Több variáció is lehet, azt, hogy én szerepet kapok-e, nem tudom megmondani. Korábban azt mondta a szövetségi kapitány, hogy Laczkó Zsolt helyetteseként kalkulál velem, ha marad ennél az elképzelésénél, úgy vélhetően nem lépek pályára.

Sokat elemeztük a svédek játékát, szinte minden apró részletre kitértünk. Egervári Sándor elsősorban Ibrahimovics és Toivonen játékára hívta fel a figyelmet. Mindketten robosztus támadók, és szívesen mozognak be a védekező középpályások és a védelem közé. Itt lekérik a labdát, aztán vagy indítanak, vagy már kapura is fordulnak. Azt kérte a mester, hogy az említett két csapatrész között szűkítsük le a területet, így nem lesz lehetőségük a labdák lekérésére. Az elméleti foglalkozások után külön készülnek a csapatrészek, gyakoroljuk a védekező- és támadóformációkat egyaránt.

Várjuk már a mérkőzést, reméljük, hogy végre legyőzzük a sárga-kékeket! rajtunk nem múlik, az biztos!

Hajrá magyarok!

Megérdemelten nyertünk!

 

 Üdvözlet nektek!

Nagyon fontos három pontot szereztünk vasárnap. Biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb jönnek majd az eredmények. Az elmúlt három meccsen hét pontot gyűjtöttünk be, ám ennek ellenére nem szálltunk el magunktól, tudjuk a kötelességünk, készülünk becsülettel a soron következő mérkőzésre.

Ugyanúgy készültünk a Fradi ellen, mint bármelyik találkozóra. A meccset jól kezdtük, az első kapura lövésünkből betaláltunk, ez meg is adta az ütközet alaphangulatát. Az első negyed órában akár növelhettük is volna az előnyünket, ám az utolsó passzokba hiba csúszott, így elmaradt az újabb gól.

15 perc elteltével aztán a nagy hőség miatt kissé beleültünk a meccsbe. 35-40 fokban azért embert próbáló dolog futballozni. Aztán átestünk a holtponton, és megint uraltuk a találkozót. Bár volt a Fradinak egy kapufája, összességében úgy éreztem, hogy a fővárosiak nyögve nyelősen támadgatnak, akcióból nem is volt helyzetük.

A második félidőben megint nagyszerűen kezdtünk: az első támadást góllal fejeztük be, és ekkor úgy tűnt, sima mérkőzés lesz. A gólom előtt Kis Kokó szerzett labdát, Nagy Gabihoz játszott, aki egyből Kenőhöz passzolt. Kenő egy mozdulattal le is készítette nekem a labdát, amit jól találtam el, meglőttem a kapus jobb kezéhez, és szerencsére utat talált a sarokba.

Aztán jött Marian kiállítása, amely azért döntően befolyásolta a meccset. Nem is értettük, miért kapott pirosat Sluka?! Addig nagyszerűen fújt Iványi Zoltán, ám ettől kezdve elvesztette a fonalat, nagyon adta a “Fradi-pályát”. Jött a 11-es, amely nem volt az, majd jó néhány szabadrúgást is fújt ellenünk a hajrában.

De ezen az estén mi voltunk a jobb csapat, átvészeltük a holtpontokat, és így teljesen megérdemelten nyertünk.

A lefújást követően persze nagy volt a boldogság az öltözőben, ünnepeltünk egy kicsit, hiszen a Fradi ellen nem nyert a Hali az Üllői úton immár majdnem 30 esztendeje! 

 Három meccsen hét pontot húztunk be, feljöttünk a tabellán. Éreztem én ezt már a bajnokság elején, hogy jók leszünk. Most bejöttek a befejezések, berúgtuk a helyzeteinket, és ennek következtében meg is nyertük a mérkőzést.

Örülünk a jó eredményeknek, ám nem szállunk el magunktól, tudjuk, hogy még sok fontos csata vér ránk. Legközelebb például a Kecskemét ellen bizonyíthatunk, és bár jó csapat a lila-fehér, hazai pályán mindenkire veszélyesek vagyunk.

Hajrá Hali!

Tényleg, lefényképezkedtetek már a légiós ruhába öltöztetett Hali-játékosokkal? Immár két napja ott vagyunk a városban… 🙂

Jól fújt a spori!

 

Üdvözlet!

Egy hete azt írtam: két győzelmet várok. Összejött, és nagyon boldog vagyok! Itt volt az ideje, hogy a szerencse mellém, illetve mellénk álljon!

Kezdjük a válogatottal. Óriási megtiszteltetés, hogy gondolt rám a szövetségi kapitány. Egervári Sándor nagyon korrekt volt, elmondta, hogy Laczkó Zsolt mögött számol velem a balhátvéd posztján. Így is készültem a találkozóra. Már-már azt hittem, hogy nem szállok be, amikor is Laczkó Zsolt jelezte: rúgást kapott, így cserét kér. Pályára léptem, de alig találkoztam a labdával. Ennek ellenére örültem a lehetőségnek, immár 31-szeres válogatott vagyok. Az izlandi gárdában több, kiváló focista is szerepelt, ám csapatként nem működtek jól. Sok izlandi focistát ismertem, hiszen a Championshipben, vagy épp a Premier League-ben szerepelnek.

Aztán hazatértem, egyet edzettem, és eljött a rangadó. Azt éreztem a meccsen, mint amit a korábbi nyolc félidő közül hatszor, azaz, hogy jobbak vagyunk ellenfelünknél. A kilencven percből 75-ben mi uraltuk a meccset. Párharcokat nyertünk, letámadtunk, nem hagytuk kibontakozni a Zetét.

Hallottam, hogy egy gyenge Egerszeget vertünk meg. Én ezzel nem értek egyet. Édesapám mondta azt mindig: az ellenfél annyit játszik, amennyit hagynak neki. Én is ezt mondom. Egyszerűen rámentünk a kékekre, és nem hagytuk őket élni. Én inkább úgy fogalmaznék a találkozóval kapcsolatban, hogy egy jó Haladás vert meg egy nem rossz ZTE-t. Tavaly tavasszal, amikor 1-1-et játszottunk velük, szinte ugyanezek a focisták léptek pályára. Nem rossz együttes a zalai, egyszerűen csak rossz passzban vannak. Meggyőződésem, hogy kilábalnak a hullámvölgyből, és felkapaszkodnak majd a tabellán.

Szeretném külön kiemelni a játékvezetést. Solymosi sporttárs kiválóan fújta a meccsünket, de hozzáteszem, hogy Győrben Kassai Viktor, és a Fáy utcában pedig Szabó Zsolt is nagyszerű stílusban vezetett. Solymosi Péter hagyta a kemény, de sportszerű játékot, nem törte szét a játékot. Folyamatosan kommunikált a játékosokkal, így nem is volt feszültség a pályán. Ami az én esetemet illeti: szerintem nem volt 11-es, ugyanis nem én kerestem a kontaktot Balázs Zsolttal, hanem épp ellenkezőleg, ő akarta beleakasztani a lábát a vádlimba. Jogosan intett továbbot a bíró.

Persze, mi is vitattunk néhány szitut, ami a 16-oson belül történt. Ott volt Kenő fellökése, vagy egy-két kezezés… Aztán érdemes lenne egy pillantást vetni a mellkasomra: Kocsárdi Gergő biztosan tudna mesélni az esetről. De nem kell a bíróval foglalkozni, mert korrekt volt, nem befolyásolta a meccs alakulását.

Nagyon örülök, hogy mindkét meccset behúztuk. És bízom a jó folytatásban is!

Hajrá Hali!

Fontos meccsek előtt…

 

Üdvözlet!

Már a válogatott összetartásán vagyok, de néhány gondolat erejéig visszapillantanék a Vasas elleni meccsre, és természetesen megosztom véleményemet az ősi rivális ellen vívandó derbiről is.

Kezdjük a Vasassal. Legyünk pozitívak, mint mindig, tehát szereztünk egy pontot idegenben. persze, én is úgy érzem, hogy inkább kettőt a fővárosban hagytunk… Bár még nem néztem vissza a mérkőzést, meggyőződésem, hogy legalább négy százas ziccerünk volt, és még másik négy nagy lehetőséget is kidolgoztunk. Más kérdés, hogy a helyzeteket ki kell használni. Ha bevettük volna az angyalföldiek kapuját, szerintem sima győzelmet arattunk volna. De mindegy, én azt mondom megint, hogy jobbak voltunk ellenfelünknél, ráerőltettük akaratunkat a Vasasra, tehát ismét győzelmi esélyt szalasztottunk el.

A válogatott összetartásán vagyok jelenleg is, most ért véget a csendes pihenő, lassan megyünk az edzésre. Beszéltem Egervári Sándor szövetségi kapitánnyal, aki elmondta: Laczkó Zsolt mögött számol velem balhátvédként. Nem tudom, hogy Izland ellen pályára léphetek-e, reményeim szerint igen, és igyekszem meghálálni a bizalmat. Szerintem csere leszek, de ezt majd meglátjuk.

Aztán szombaton jön az év meccse, nekem nem kell bemutatni, mit is jelent egy Hali-Zete összecsapás. Tudjuk, hogy a szurkolók is kiemelten kezelik ezt az ütközetet, ez csak megerősíti a győzni akarásunkat.

Az idei szezonban eddig két egerszegi meccset láttam, és mit mondjak: nincs jó passzban a kék-fehér legénység. Bár nekünk is csak egy pontunk van, mégis azt mondom: minden találkozón győzelmi lehetőséget szalasztottunk el, nem futballoztak le minket. Ezt azonban már Csank János együtteséről nem mondhatjuk el. Bennük nem láttam azt a fajta hozzáállást, mint amit mi produkáltunk az elmúlt hetekben. Rossz szériában vagyunk, de állítom: megfordul a szerencse, és akkor feljövünk a tabellán.

Jó híreket is hallok a csapat háza-tájáról. Úgy tudom, Goran Vujovics hozzánk igazol. Nagyszerű lenne, hiszen így Aczél Zolinak több variációs lehetősége lenne támadásban. Most egyedül Kenő a klasszikus góllövő csatárunk, és nincs egyszerű dolga, ugyanis legalább ketten vigyáznak rá. Vujoviccsal együtt szerintem kiváló ékpárt alkotnának: két más karakterű támadó alaposan megnehezíteni az aktuális rivális védőinek életét…

Várom a holnapi, Izland elleni válogatott meccset és természetesen a ZTE elleni ütközetet is. Két győztes mérkőzést szeretnék ünnepelni a héten!