Megérdemelten nyertünk!

 

 Üdvözlet nektek!

Nagyon fontos három pontot szereztünk vasárnap. Biztos voltam benne, hogy előbb-utóbb jönnek majd az eredmények. Az elmúlt három meccsen hét pontot gyűjtöttünk be, ám ennek ellenére nem szálltunk el magunktól, tudjuk a kötelességünk, készülünk becsülettel a soron következő mérkőzésre.

Ugyanúgy készültünk a Fradi ellen, mint bármelyik találkozóra. A meccset jól kezdtük, az első kapura lövésünkből betaláltunk, ez meg is adta az ütközet alaphangulatát. Az első negyed órában akár növelhettük is volna az előnyünket, ám az utolsó passzokba hiba csúszott, így elmaradt az újabb gól.

15 perc elteltével aztán a nagy hőség miatt kissé beleültünk a meccsbe. 35-40 fokban azért embert próbáló dolog futballozni. Aztán átestünk a holtponton, és megint uraltuk a találkozót. Bár volt a Fradinak egy kapufája, összességében úgy éreztem, hogy a fővárosiak nyögve nyelősen támadgatnak, akcióból nem is volt helyzetük.

A második félidőben megint nagyszerűen kezdtünk: az első támadást góllal fejeztük be, és ekkor úgy tűnt, sima mérkőzés lesz. A gólom előtt Kis Kokó szerzett labdát, Nagy Gabihoz játszott, aki egyből Kenőhöz passzolt. Kenő egy mozdulattal le is készítette nekem a labdát, amit jól találtam el, meglőttem a kapus jobb kezéhez, és szerencsére utat talált a sarokba.

Aztán jött Marian kiállítása, amely azért döntően befolyásolta a meccset. Nem is értettük, miért kapott pirosat Sluka?! Addig nagyszerűen fújt Iványi Zoltán, ám ettől kezdve elvesztette a fonalat, nagyon adta a “Fradi-pályát”. Jött a 11-es, amely nem volt az, majd jó néhány szabadrúgást is fújt ellenünk a hajrában.

De ezen az estén mi voltunk a jobb csapat, átvészeltük a holtpontokat, és így teljesen megérdemelten nyertünk.

A lefújást követően persze nagy volt a boldogság az öltözőben, ünnepeltünk egy kicsit, hiszen a Fradi ellen nem nyert a Hali az Üllői úton immár majdnem 30 esztendeje! 

 Három meccsen hét pontot húztunk be, feljöttünk a tabellán. Éreztem én ezt már a bajnokság elején, hogy jók leszünk. Most bejöttek a befejezések, berúgtuk a helyzeteinket, és ennek következtében meg is nyertük a mérkőzést.

Örülünk a jó eredményeknek, ám nem szállunk el magunktól, tudjuk, hogy még sok fontos csata vér ránk. Legközelebb például a Kecskemét ellen bizonyíthatunk, és bár jó csapat a lila-fehér, hazai pályán mindenkire veszélyesek vagyunk.

Hajrá Hali!

Tényleg, lefényképezkedtetek már a légiós ruhába öltöztetett Hali-játékosokkal? Immár két napja ott vagyunk a városban… 🙂

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.