Együtt vesztünk, együtt nyerünk!

Üdvözöllek benneteket!

Bár Fehérváron kikaptunk, azt gondolom, hogy a mutatott játék miatt nem kell szégyenkeznünk. Megnehezítettük a bajnokesélyes dolgát a Sóstói Stadionban, és összességében reális esélyünk volt a pontszerzésre. Nem sikerült,megyünk tovább, szombaton a Paksot meg kell vernünk!

A vasárnapi mérkőzés első félidejében a Vidi nagyon ránk jött, többet volt náluk a labda, a játék elsősorban a mi térfelünkön folyt, ugyanakkor egy gyorsan elvégzett szabadrúgás után alakult csak ki helyzet a kapunk előtt, több igazán nagy lehetősége nem volt a piros-kékeknek.

Mi is igyekeztünk ellentámadásokat vezetni, de a találkozó első részében nem igazán tudtuk végigvinni a kontrákat, az utolsó passzokba rendre hiba csúszott, így nekünk sem volt ziccerünk. Azt viszont éreztük, hogy a Videoton lendülete az első játékrész utolsó tíz percére alábbhagyott, ekkor már mi is tudtuk járatni a labdát. Várható volt, hogy azt a tempót, amelyet diktáltak Kokóék az első fél órában, nem tartható végig.

Szünetben arra készültünk, hogy egy kicsit feljebb toljuk a védekezésünket, és igyekszünk többet veszélyeztetni. Ez be is jött, hiszen a 60. percig nekünk voltak lehetőségeink, szerintem ekkor mi voltunk fölényben. Aztán jött egy sérülés, egy csere, majd nyomban kétszer mattolt minket a fehérvári gárda.

Jagó elismerte, hogy benne volt a gólokban, de hadd védjem meg a fiatal védőnket. Mert Székesfehérváron, a bajnokesélyes otthonában nem egyszerű beszállni a meccsbe…

És arról sem szabad soha megfeledkezni, hogy együtt vesztünk, és együtt nyerünk! A csatár egy győztes találat után ünnepelt sztár lehet, egy védő egy baki után pedig bűnbak? Szerintem nem ez a helyes hozzáállás. Túl kell lépnie Jagónak is a történteken, és ahogy látom a heti edzésmunkáját, fel is dolgozta már a Videoton elleni meccset. A hibákból tanulni kell, a sikereket pedig fel kell dolgozni, és mindkettőt a helyén kell kezelni. Ami fontos: nem szabad sokáig egyik tényezővel sem foglalkozni, mert az rányomja a bélyegét a teljesítményre.

Kikaptunk, de küzdöttünk becsülettel, a végén pedig közel álltunk az egyenlítéshez. Nem sikerült, a szerencse nem állt mellénk, pedig azt gondolom, hogy az egyik pontra mindenképpen rászolgáltunk volna.

Most azonban már a Paks ellen készülünk. Érdekes a helyzet a tolnai csapatnál, hiszen ma derült ki, hogy Szivics mester ül le a kispadra. Biztosan hoz új impulzusokat, és a játékosok nyilván motiváltak lesznek, ugyanakkor szerintem két edzés után nem valószínű, hogy már az új tréner taktikáját alkalmazzák Égerék.

Minőségi futballisták szerepelnek a Paksban, azonban szerintem a mi csapatunk jobb, amit be is akarunk bizonyítani szombaton! Együtt van a társaság, szeretnénk nyerni hazai közönség előtt. S bár megint vannak sérültjeink (Tóth Peti, Nagy Dani, Guzmics Ricsi), azt gondolom, így is be kell húznunk a három pontot.

És ma újabb jó hírrel szolgált a klub: hazatért Simon Ádi! Igen, hazatért, mert ő szerintem pillanatok alatt ismét feltalálja magát. Ismer szinte mindenkit, mi is tudjuk, hogy mire képes. Szerintem igazán minőségi középpályással erősített a Hali!

Minden jó focista érkezésének örülök, hiszen az azért érződik, ha három-négy játékosunk kidől a kezdőből, akkor bizony nehéz a pótlásuk. Ádival nagyot húzott a Haladás, a középpályánk közepén nem lesz egyszerű átjönni 🙂

Mindenképpen nyerni akarunk a Paks ellen, remélem, sokan kijöttök ismét a Rohonci útra. És abban bízom, hogy a lefújás után együtt ünnepelhetünk!

Addig is: Hajrá Hali!

Felértékelődtek a sikerek

Üdvözöllek benneteket!

Bár valóban jól futballoztunk a DVTK ellen, mégsem sikerült nyernünk, és emiatt maradt bennem hiányérzet. Ilyenkor szoktam azt mondani: bár játszottunk volna rosszabbul, de a végén 1-0-ra mi győztünk volna…

Nem feltétlenül párosul a győzelem jó játékkal, és ez a mondás fordítva is igaz. Ez a közhely szombaton is érvényesült, hiszen a nagy hőség ellenére jó meccset vívtunk a diósgyőriekkel. Az első félidő egál volt, a szünet után viszont mindenben a borsodiak fölé kerekedtünk. Csak az a fránya gól hiányzott… Én is próbálkoztam, lábbal, fejjel, de a kapusuk jó napot fogott ki, vagy ő védett, vagy mi céloztunk egy kicsit pontatlanul.

Összességében viszont nem lehetünk elégedetlenek, hiszen 4 forduló alatt nyolc pontot szereztünk. És csak nézzük meg, hogy az Eger mennyire megnehezíti az ellenfelek dolgát. Mi sok kritikát kaptunk, hogy gyengén játszottunk a hevesiek ellen. De nyertünk, méghozzá simán. Ehhez képest a Vidi csak a ráadásban tudta a maga javára fordítani az eredményt. Aztán a Győr kínkeservesen verte a Siófokot. A Balaton-partján mi 3-0-ra győztünk. Azt gondolom, az említett két siker mindenképpen felértékelődött az elmúlt hetek történéseinek ismeretében…

Pedig két hiányzónk is volt a múlt szombaton. És azt gondolom, hogy a helyettesek maximálisan megoldották a rájuk bízott feladatot. Búrány Zoli kiválóan játszott, pedig nem a saját posztján vetette be Artner Tomi. A remek teljesítménynek meg is lett az eredménye, hiszen Buró a Vidi ellen is ott lesz a pályán. Mindenki előtt ott a lehetőség, csak bizonyítani kell!

A Videotonhoz utazunk vasárnap, persze győzelmi reményekkel! Erős gárda a Vidi, még a második sorát is remek játékosok alkotják, de nekünk nem szabad tartanunk senkitől. Fegyelmezett játékkal pontot, pontokat hozhatunk el Székesfehérvárról. A piros-kékek ma este Törökországban lépnek pályára EL-selejtezőn, ez azért biztosan sokat kivesz majd Nikolicsékból.

Bár megint lesznek sérültjeink, ennek ellenére azt mondom, hogy van keresnivalónk a Sóstói Stadionban! Kielemeztük a Videoton játékát, és mindenki becsülettel készül Torghelléék ellen. Hajtós kis meccs lesz, az biztos!

Most mennem kell, vasárnap pedig Hajrá Hali, Fehérváron is! Remélem, sokan elkísértek minket!

Sziasztok!

Nem szabad pontokat veszítenünk!

Üdvözöllek benneteket!

Eseménydús napok vannak mögöttem, hiszen a siófoki meccs után hétfőtől a válogatottal készültem, majd tegnap meccset is játszottunk.

Kezdjük a Hali-meccsel! A legutóbbi bejegyzésemben pont arról beszéltem, hogy elméletileg jobb csapat vagyunk a Balaton-partiaknál, ám ezt a pályán is be kellett bizonyítanunk. Gyorsan vezetést szereztünk, utána pedig már minden a mi szájunk íze szerint történt. Sima győzelmet arattunk, ám a játékot tekintve maradt bennem némi hiányérzet. Tudunk mi ennél jobban is futballozni! Ám azt tartja a mondás, hogy minden csapat annyit ad ki magából, amennyi éppen szükséges. Szerintem mi is így lehettünk a múlt pénteken. De idegenben három gólos győzelmet aratni nagy szó, bárki is legyen az ellenfél. És a sikert ugye nem kell megmagyarázni…

Aztán hétfőn utaztam a válogatott összetartására. Két nap nagyon kevés arra, hogy összerázódjon teljesen a társaság. Sok játékos még nincs csúcsformában, hiszen a bajnokságok egy része még el sem kezdődött. Az ellenfél jó volt: masszív, gyors együttes az izraeli. Döntetlen lett a vége, ami az összkép alapján szerintem igazságosnak mondható. Egy felkészülési mérkőzés volt, tehát az eredményből nem kell, és nem is szabad messzemenő következtetéseket levonni. Nekünk majd az Andorra és a Hollandia elleni összecsapásokra kell összepontosítanunk, azokon a találkozókon már tényleg lehet a végeredményre koncentrálni.

Aztán ma hazatértem, és immár a DVTK elleni meccsre összpontosítunk. Nem leszünk egyszerű helyzetben, hiszen többen is sérüléssel bajlódnak. Azonban, amint azt már kívülről fújhatjátok, ismét csak a győzelmet tartom elfogadható eredménynek! Hazai pályán nem kell félnünk senkitől, mondom ezt annak tudatában, hogy a Diósgyőrt igencsak jó együttesnek tartom. Tavaly is remek meccset vívtunk ellenük, és győzelmünk értékét növelte, hogy hátrányból fordítottunk. Kemény ütközetet várok, ám ha komoly célokat akarunk elérni, akkor a Rohonci úton nem szabad pontokat veszítenünk, idegenben pedig kellenek a bravúrok. Ez utóbbi kitételt az elmúlt két fordulóban teljesítettük…

Parázs összecsapásra számítok, no meg sok szurkolóra, és természetesen Haladás-győzelemre!

Remélem, ismét sikerül megörvendeztetnünk benneteket!

Addig is: Hajrá Hali!

 

 

Folytatni a sorozatot!

Üdvözöllek benneteket!

Két meccs, négy pont, tehát jól kezdtük a szezont. Végre valahára! Eddig ugyanis rendre beragadtunk, és nem győztünk kapaszkodni a mezőny után. Folytatni akarjuk a sorozatot!

Magabiztos hazai siker után pontot hoztunk Győrből, és ez utóbbi azt gondolom, mindenképpen jó eredmény. Az ETO-ban sok minőségi futballista szerepel, meggyőződésem, hogy nem sok együttes remizik majd Győrben.

Nekünk ez sikerült, mert masszívak voltunk, és ha olykor akadozott is a játékunk, egymást kisegítve tudtuk korrigálni a hibákat. Jó csapat otthonából hoztunk pontot, ez pedig önmagáért beszél.

Holnap azonban újabb mérkőzés vár ránk: Siófokra utazunk. Jobbnak tartom a Halit a Balaton-partiaknál, ám ezt a pályán is be kell bizonyítanunk. Régóta együtt van a csapatunk, az összeszokottság pedig rengeteget számít. Győzni szeretnénk, és miért ne sikerülne! A hazaiak vélhetően stabilan védekeznek majd, nekünk is maximálisan kell majd koncentrálnunk. Abban biztos vagyok, hogy lesznek helyzeteink, ezeket jó százalékkal ki kell használnunk.

Remélem, sok szurkoló elkísér majd minket, és akkor talán jó hangulatú összecsapás lesz pénteken este. Mert Siófokon összességében nem könnyű hangulatos mérkőzést vívni… Általában kevés a néző, és a foci pedig a közönségről szól.

Nagyon számítunk éppen ezért rátok! A múltkori bejegyzésemet voltak, akik félreértették. Én ugyanis csak azoknak a nézőknek “üzentem”, akik érthetetlen módon gyorsan kikezdtek minket. Higgyétek el, fontosak vagytok minden játékos számára! Azért hajtunk, hogy sikeresek legyünk, hogy minél több örömet szerezzünk a Hali-tábornak!

Holnap este kilenckor, remélem, együtt ünnepelhetünk a Balaton partján!

Most mennem kell, holnap pedig Hajrá Hali!

 

Remélem, pályára tudok lépni!

Üdvözöllek benneteket!

Sajnos, egy sérülés miatt nem biztos, hogy vállalni tudom a játékot Győrben. Pedig nagyon szeretném, hiszen meggyőződésem, hogy eredményesek lehetünk az ETO otthonéban!

Már a múlt hétvégén is éreztem a fájdalmat a bordáim között, hétfőn nem is tréningeztem ezért, aztán szerdán vállaltam a játékot a Mainz ellen. Eleinte nem is volt semmi baj, de egy sprint után megint intenzív fájdalmat éreztem, nem kaptam levegőt, így cserét kellett kérnem.

Ma kezelésen voltam, masszíroztak, feltapaszoztak, és ezek hatására most nem is érzek fájdalmat, igaz, ma pihentem. Nagyon remélem, hogy tünetmentes maradok, és akkor pénteken délután már tréningezni is tudok. Ha pedig így lesz, akkor az ETO ellen ott leszek a pályán!

Nem szabad abból kiindulnunk, hogy a Győr súlyos vereséget szenvedett Debrecenben, hiszen az ETO szempontjából több volt abban az összecsapásban. Nekünk magunkkal kell foglalkoznunk, és ha a saját játékunkat játsszuk, akkor pontot, pontokat szerezhetünk az ETO-Parkban!

Ahol szívesen lépünk pályára, és leszámítva a tavalyi 1-0-ás vereséget, rendre eredményesen szerepeltünk. Volt, hogy a hajrában mentettünk pontot, de ikszet játszottunk például Róth Anti edzősége ideje alatt is. Egyébként is: Győrben adva van minden, hogy jó mérkőzést vívjunk: szép a környezet, jó a talaj, igaz, szurkolóból kevés van…

Fogható Pintér Attila legénysége! A kezdőcsapatukat nem tartom jobbnak a Haliénál! Rajtam kívül nincsen hiányzó a keretben, tehát igazán jó csapattal állhatunk ki szombaton este.

A csapat célja a győzelem, persze, ha egy jó meccsen érünk el döntetlent, akkor sem leszünk szomorúak. Én pedig abban reménykedem, hogy tudom vállalni a játékot. Ez holnap délutánra kiderül…

Most búcsúzom, addig is: Hajrá Hali!