Hónap: 2011 december

Hosszú évek után ismét végre Szombathelyen köszönthetem majd az új esztendőt. Irány a Fő tér éjfélkor!

Utolsó jelentkezésem óta sok minden történt. Egyrészt kinevezték Artner Tomit a Haladás vezetőedzőjének. E hírnek nagyon örültem, kiemelve azt, hogy rettenetesen sajnálom Aczél Zolit, aki számomra továbbra is ártatlan, ám az eljárás miatt nem tudta ellátni a feladatát a csapat mellett. Tomi szerintem jó döntés volt, és amiatt pedig még inkább boldog vagyok, hogy a szakmai stábban nem lesz változás. Marad Jagó, Jaksi és Székely Tibi. Az ő nevük is garancia a sikerre. Az az igazság, hogy ha választhattam volna az edzőkérdésben, magam is Tomira voksoltam volna. Szombathelyi kötődésű, fiatal edző, aki szerintem megoldja a feladatot.

Az év utolsó napját ezúttal  Szombathelyen töltöm. Hosszú esztendők óta Angliában szilvesztereztünk. Tavaly és azelőtt rendszeresen a nyugat.hu internetes oldalon néztük feleségemmel a képeket és a videókat a Fő téri eseményekről, és már akkor megfogadtuk, hogy ha itthon leszünk, biztosan bemegyünk a városba ünnepelni.

Egyébként én a spontán bulik híve vagyok, még nem tudom, hogy hol leszünk 31-én este. Annyi biztos, hogy a haverokkal együtt leszünk, és persze a csapattársak közül is többekkel találkozunk majd.

Minden Hali-drukkernek nagyon boldog új éve kívánok. Reméljük, hogy a csapat még sikeresebb lesz, mint az idén volt.

Hajrá Haladás!

Üdvözöllek benneteket!

Hazatértünk a „nyaralásból”, és most már készülünk a karácsonyra. Eseménydús lesz az ünnep ezúttal is, megyünk anyósomékhoz és édesanyámékhoz is, 24-én viszont hármasban leszünk.

December közepén elutaztunk a családdal Tenerifére. Furcsa volt, hogy a strandon, napozás közben karácsonyi dalokat hallgattunk. A családdal még nem voltunk télen pihenni, most ez nagyon jólesett, sikerült feltöltődnünk. Eddig mindig csak az aktuális csapatommal utaztam Délre, de akkor az edzéseken volt a hangsúly, és nem a lazuláson.

Most azonban már itthon vagyunk, és egy hetünk maradt a karácsonyi készülődésre. Szenteste természetesen otthon leszünk, hármasban ünneplünk. Feleségemmel épp most állítjuk össze a menüt, a főfogásba nem szólok bele, a bejglit és a kókusztekercset viszont már megrendeltem. 🙂 Nem aggódom az ételek miatt, a párom remekül főz, szóval, alig várom már a vacsorát!

Karácsony napján anyósomékhoz megyünk, aztán 26-án a szüleimnél jövünk össze egy karácsonyi ebédre. Eseménydús lesz tehát az ünnepünk, de ez így jó, hiszen ilyenkor jó érzés együtt lenni a szeretteinkkel.

Szilveszter előtt még igyekszem gép elé kerülni, tehát az újévi jókívánságokat későbbre halasztom. Viszont szeretnék nagyon boldog, békés Karácsonyt kívánni minden Hali-szurkolónak!

Boldog karácsonyt!

Üdvözöllek benneteket!

Az elmúlt két hét igencsak eseménydúsan telt, több minden történt velem is, és a csapattal is. Ami jó hír, hogy szerencsére már sokkal jobban vagyok, holnap kiszedik a varratokat, és remélem, hogy ezzel véget is ér ez a rémálom.

Kezdjük azzal, hogy a Kispest elleni meccs előtt már éreztem, hogy nagy a baj. Folyamatosan fájdalomcsillapítókon éltem, de csütörtökön éjszaka teljesen begyulladt az arcom, borzalmas fájdalmaim voltak, képtelen lettem volna pályára lépni. A kórházban megvizsgáltak, és a műtét mellett döntöttek a doktorok. Megtörtént a beavatkozás, most már napról-napra lényegesen jobban érzem magam, mondhatom, hogy az elmúlt egy hónapban nem voltam ennyire jól.

Holnap kiszedik a varratokat, és bár még utána el leszek tiltva a mozgástól, bízom benne, hogy véget ér számomra ez a rémálom.

Ami a csapat dolgait illeti: biztosan tudjátok, hogy nyilatkozat-stopot rendelt el a klubvezetés, ezt a döntést tiszteletben kell tartanunk mindannyiunknak. Annyit azonban elmondhatok, hogy Zoli és Tibi személyében olyan felkészült szakemberpárost ismertem meg, amely ritka Magyarországon. A futballról alkotott hitvallásuk nagyon közel áll az enyémhez. Jó együtt dolgozni velük, azt terveztem, hogy együtt dolgozunk még legalább három esztendeig a Haladásnál. Meglátjuk mi lesz…

Tegnap este volt a csapat bankettje. Mit mondjak, nem ilyen szokott lenni. Zoli ügye nyilvánvalóan rányomta a bélyegét a hangulatra. Megvacsoráztunk, érezhető volt, hogy valamennyiünk fejében ott motoszkál a gondolat: Mi lehet Zolival?

Most mennem kell, remélem, hogy a következő bejegyzéskor már jobb hangulatban leszünk midnannyian.

Hajrá Hali!