Üdvözöllek benneteket!
Az elmúlt két hét igencsak eseménydúsan telt, több minden történt velem is, és a csapattal is. Ami jó hír, hogy szerencsére már sokkal jobban vagyok, holnap kiszedik a varratokat, és remélem, hogy ezzel véget is ér ez a rémálom.
Kezdjük azzal, hogy a Kispest elleni meccs előtt már éreztem, hogy nagy a baj. Folyamatosan fájdalomcsillapítókon éltem, de csütörtökön éjszaka teljesen begyulladt az arcom, borzalmas fájdalmaim voltak, képtelen lettem volna pályára lépni. A kórházban megvizsgáltak, és a műtét mellett döntöttek a doktorok. Megtörtént a beavatkozás, most már napról-napra lényegesen jobban érzem magam, mondhatom, hogy az elmúlt egy hónapban nem voltam ennyire jól.
Holnap kiszedik a varratokat, és bár még utána el leszek tiltva a mozgástól, bízom benne, hogy véget ér számomra ez a rémálom.
Ami a csapat dolgait illeti: biztosan tudjátok, hogy nyilatkozat-stopot rendelt el a klubvezetés, ezt a döntést tiszteletben kell tartanunk mindannyiunknak. Annyit azonban elmondhatok, hogy Zoli és Tibi személyében olyan felkészült szakemberpárost ismertem meg, amely ritka Magyarországon. A futballról alkotott hitvallásuk nagyon közel áll az enyémhez. Jó együtt dolgozni velük, azt terveztem, hogy együtt dolgozunk még legalább három esztendeig a Haladásnál. Meglátjuk mi lesz…
Tegnap este volt a csapat bankettje. Mit mondjak, nem ilyen szokott lenni. Zoli ügye nyilvánvalóan rányomta a bélyegét a hangulatra. Megvacsoráztunk, érezhető volt, hogy valamennyiünk fejében ott motoszkál a gondolat: Mi lehet Zolival?
Most mennem kell, remélem, hogy a következő bejegyzéskor már jobb hangulatban leszünk midnannyian.
Hajrá Hali!