Hiányzott már a meccs!

Üdvözöllek benneteket!

A szabadságnak vége, hétfőtől bekapcsolódtam a felkészülésbe, tegnap pedig már edzőmeccset is játszottunk. Jó volt visszatérni a Rohonci útra, hiányzott már a közeg!

A válogatott meccsek miatt egy héttel később jelentkeztem edzésre. Hétfőn tréningeztem, és mit mondjak: nem kellett elaltatni este. A többiek már túl voltak egy felvezető héten, én meg belecsöppentem a közepébe… Aztán kedden délelőtt is volt foglalkozás, majd este meccs a graziakkal. Ekkor már nem éreztem azt az erős izomfájdalmat, mint előző nap. Egy félidőt játszottam, és élveztem a játékot!

Azt gondolom, hogy taktikailag jól néztünk ki, és annak ellenére, hogy most kapjuk a legnagyobb terhelést, fizikailag is jól bírtuk. Nyilván, egy edzőmeccs eredménye sem sokat számít, ám a játék képe alapján nyugodtan mondhatom, hogy nem vallottunk szégyent.

A nyári szünetben is zajlott az élet. Mint tudjátok, bejelentkezett értem a Loki, hogy a BL-selejtezőkben szerepeljek náluk. Még nyaralásom ideje alatt hívott fel Szima Gábor, a Debrecen tulajdonosa, és ő vetette fel a lehetőséget. Azzal persze tisztában volt ő is, hogy ebben a kérdésben a két klubnak kell megállapodnia. Végül a Haladás nem engedett, így a tárgyalások gyorsan megszakadtak.

Bevallom őszintén, megtiszteltetésnek tartottam, hogy a Lokinál rám gondoltak. Azért hívtak, hogy segítsek a csapatnak a BL-főtáblára való jutás kivívásában. 33 esztendős vagyok, azt gondolom, a megkeresés munkám elismerése volt. Persze, csábító volt az ajánlat, hiszen ki ne akarna nemzetközi kupameccseket játszani. És ugye a Debrecen csábított, az a gárda, amely a Halin kívül egyáltalán szóba jöhet nálam. De a történet megmaradt elméleti síkon, amit nem bánok.

Ugyanis az, hogy a Haladásnál ragaszkodnak hozzám, legalább akkora büszkeséggel tölt el, mint a Loki érdeklődése! A tulajdonosok ezzel kifejezésre juttatták az a véleményüket, hogy elégedettek velem, nem csinálom rosszul a dolgomat.

Néhány héttel a történtek után azt mondom, hogy nagyszerű lenne kupacsatákat vívni, ám a Haliban! Ehhez pedig nem kell más, mint végre egy jó ősz, hogy a tavasszal ne a tűzoltás menjen, hanem az építkezés, és ne a tabella hátsó felét nézzük, hanem a dobogót. Hiszek abban, hogy ez sikerülhet!

Erősítésekre nyilvánvalóan szükség van, és ha már itt tartunk, akkor Andorka Peti mindenképpen hasznos tagja lehet a gárdánknak. Kiváló közösségbe kerül majd, ráadásul azzal a többlettel rendelkezik, hogy ő már egyszer bizonyított a Rohonci úton! Csak rajta múlik, hogy újra sikeres tud-e lenni. Ha él a lehetőséggel, biztosan meghatározó tagja lesz a Haladásnak, mert az tény: nagyon jól tud futballozni. A csapattársaira számíthat, mi mellette vagyunk.

Most mennem kell, holnaptól újabb edzőmeccsek várnak ránk.

Addig is: Hajrá Hali!