Hónap: 2011 július

 

Üdv nektek!

Sajnos kikaptunk, így három meccs után nulla ponttal állunk, tehát rossz helyzetbe kerültünk. Ugyanakkor nem szabad negatívan gondolkodni, előre kell tekintenünk, és bíznunk kell magunkban! Nem értek néhány szurkolói reakciót…

Fölösleges magyarázkodni, nem sikerült pontot szerezni Győrben. Sajnálom nagyon, hogy így alakult, ráadásul az még extrán bosszant, hogy megint nem jobb csapattól kaptunk ki. Ki merem jelenteni, hogy az első három fordulóban egyik ellenfelünk sem futballozott jobban nálunk, sőt! Az első félidőt elszúrtuk, Zoli joggal szidott meg minket a szünetben. De a fordulást követően, különösen amikor 10 főre olvadtunk, szerintem jobbak voltunk az ETO-nál. De nem lőttünk gólt, így megint vereség lett a vége…

Rendszeres olvasója vagyok a nyugatos Hali-honlap fórumának, és megmondom őszintén, nagyon nem esett jól néhány hozzászólás. Mert kritizálni lehet a teljesítményt, azzal semmi probléma nincs. Elfogadom, hogy nem ment jól az első félidőben, ám azt gondolom, hogy szünet után már jobban futballoztam. De biztos vannak, akik nem így látták. Ez sem zavar, de az már számomra érthetetlen, hogy Kenőt és engem azzal találnak meg, hogy ennyi pénzért küzdenünk kellene…

Sok mindent lehet rám mondani, de azt nem, hogy ne tennék meg mindent a csapatomért. Igen, volt, hogy rosszul játszottam, sőt, még biztosan többször nyújtok gyengébb teljesítményt, de azt feltételezni, hogy nem hajtok, ezt kikérem magamnak.

Aztán a pénzről is sok szó esik. A Haladásnál nem azért keresek ennyit, mert mondjuk rosszul ment a Győr ellen, vagy mert tavaly gólt rúgtam a Vidinek. Azért van ilyen szerződésem, mert elértem pályafutásom során annyit, amit respektál a nevelőegyesületem. Hozzáteszem, ha külföldön maradok, a jelenlegi béremnek a tízszeresét vehetném fel. De én haza akartam jönni, nem a pénz motivált.

Mind a mai napig hív a menedzserem, hogy lenne külföldi lehetőségem. De nekem eszem ágában sincs eligazolni a Haladásból, mert a Hali az életem. Ezért esik különösen rosszul, ha azt olvasom: a pénz miatt csókolgatom a klubunk címerét. Aki ilyent állít, az rosszindulatú, és biztosan nem ismer. Mert aki akár csak egyszer beszélt velem, pontosan tudja, hogy a Haladás a mindenem. De erről nem is akarok többet írni, mert ez olyan aljas rágalom, amelyet még nem is hallottam korábban.

Aztán az is furcsa, hogy kettőnkön akarják sokan elverni a vereséget. Kenő és Halmosi nem tud meccset nyerni, de veszíteni sem. Ez csapatjáték, aki valaha is futballozott, pontosan tudja, hogy mit jelent. Itt együtt kell jól teljesítenünk a sikerhez. A vereség benne van a pakliban, de akkor sem változik meg a szemléletem: Csak pozitívan! Soha nem szabad feladni a küzdelmet, Győrben mi sem ezt tettük. Mentünk előre, hajtottunk becsülettel. Ha mindig a negatívumot emeljük ki, akkor annak kudarc lesz a vége. Na, én erre nem vagyok hajlandó, és szerencsére a csapattársaim sem! Zolival átbeszéljük a dolgot, nincs feszültség a társaságon belül, kijövünk mi ebből a gödörből. Eddig olyan mérkőzéseket buktunk el, amelyekben sokkal több volt… Eljön az idő, amikor az élet visszaadja, amit elvett.

Hozok egy példát… A Pécs ellen teljesen jogtalanul állítottak ki. Tegnap Győrben, ott az utolsó percekben történt faultomnál bizony pirosat is kaphattam volna. De Kassai Viktor jól kezelte a szituációt. Meggyőződésem, ha nem a találkozó legvégén követem el ezt a szabálytalanságot, kiszór gondolkodás nélkül. És hangsúlyozom, megérdemeltem volna. De amit az élet Pécsen elvett, azt most Győrben visszaadta.

Így lesz ez a csapatunkkal is. Megkezdjük a felzárkózást, reményeim szerint már a Fáy utcában. Egyet ígérhetek: küzdünk becsülettel, és harcolunk az első győzelemért!

Hajrá Hali!

Üdvözlet Nektek!

Való igaz, hogy nem úgy kezdtük a szezont, ahogy elterveztük, de semmi ok a pánikra! Sajnos, a Honvéd elleni meccset kívülről láthattam csak, de összességében elégedett voltam a fiúkkal, hiszen jól futballoztak. Tudom-tudom, hogy az eredmény 2-4 lett, ám ennek ellenére azt mondom, hogy nem játszottunk rosszul. Rúgtunk két gólt, három kapufát, és volt emellett három-négy százas ziccerünk. Persze, a „ha” nem játszik a fociban, de én optimistán közelítem meg mindig a dolgokat.

Ez azt jelenti, hogy nálam az is fontos, hogy egy meccsen hány helyzetet tudunk kialakítani. Mert a ziccereink előtt bizony úgy törtünk be a 16-osukra, hogy azt öröm volt nézni. Ez egy ilyen nap volt, nem volt szerencsénk, a kapufáról kifelé pattant mindannyiszor a labda, az ellenfél pedig rúgott két tizit, meg két gólt, ezen kívül viszont nem volt lehetőségük.

A büntetőkről. Őszinte leszek: mindkettő adható volt, ám hazai pályán általában kettőből egyet „elengednek” a sporik. A mi játékvezetőnk nem tette ezt. Szó sincs róla, nem hozott rossz döntést, és nem lehet őt hibáztatni, hiszen nagyobb hibát nem vétett. Azért 35 perc alatt mégis megadott két 11-est a hazai együttes ellen, talán ez számít kuriózumnak nálunk…

No de semmi ok a pánikra, hiszen van egy mondás, amit vallok: Amit az élet egyszer elvett, azt vissza is adja! És meggyőződésem, hogy az elmúlt két meccsen mi futballoztunk jobban, mégis pont nélkül maradtunk. Bárcsak Győrben rossz játékkal nyernénk 1-0-ra!

Mert erre reális esélyt látok. Pontosabban arra, hogy nyerjünk, nem a rossz játékra… Úgy gondolom, hogy az ETO kezdőcsapata nem erősebb a miénknél, annyit azonban el kell ismerni, hogy bővebb a győriek kerete. Az ETO Park pályája kiváló, tehát kijöhet a sok passzon alapuló játékunk. Bizakodó vagyok, nem kaphatunk ki egymás után háromszor. Sőt, ki merem jelenteni, hogy nem veszítünk pénteken!

Elvesztettünk két meccset, de abban is biztos vagyok, hogy nyerünk még olyan összecsapásokat, amelyeken nem mi leszünk az esélyesek. Mint mondjuk például Győrben…

Hajrá Hali!

 

Üdvözlet nektek!

Nem úgy alakult a rajt, ahogy elterveztük, ráadásul kiállítottak, így a főszereplője lettem a pécsi meccsnek…
Pedig nem indult rosszul a találkozó, uraltuk a meccset, lövéseink voltak, igaz, a fölényünk nagy helyzetekben nem nyilvánult meg. A pécsiek azonban szinte el sem jutottak a kapunkig. Aztán jött a 18. perc, amikor is egy mezőnyfault után rögtön megkaptam a sárgát. Valahogy azt éreztem az első minutumtól, hogy valamiért nem vagyok szimpatikus a bírónak. Visszanézve az esetet, egy egyszerű szabálytalanság volt, amellyel megakadályoztam egy kontrát a középpályán. Nem is kommentáltam az esetet, azonban az igaz, hogy amikor minket faultoltak le, akkor jeleztem teljesen normális hangnemben a sporinak, hogy bizony másnak is járt volna a lap.
Mert igen, szoktam kommunikálni a bírókkal, de meggyőződésem, hogy ez nem hiba. Soha nem sértettem meg a magyar játékvezetőket, ám ők mégis rossz néven veszik, ha valaki hozzájuk szól. Egyébként olyan érzésem van a hazatérésem óta, hogy egyfajta durva, alattomos, folyamatosan reklamáló futballistának akarnak beállítani, pedig erről szó sincs! Életemben nem szóltam be durva, személyes dolgot egy bírónak sem, nem okoztak szándékosan sérülést senkinek.
Igen, agresszív vagyok, de ezért tudtam egyebek mellett kiszakadni a magyar fociközegből. Külföldön az a minimális elvárás, hogy legyek kemény, egészségesen harcos, agresszív. De ez nem egyenlő a durvasággal. A másik a kommunikáció. Igen, beszélek a sporikkal, de nem sértem meg őket. Ki szóljon a játékvezetőnek, a kis Kokó?
Tudom, Magyarországon vagyunk, de akkor sem változom meg, hiszen tudom, hogy igazam van!
De vissza a Pécs elleni meccsre. A szünet után nyomban kiállított a bíró. Szabálytalankodtam, de, hogy nem ért a két faultom pirosat, abban biztos vagyok. Érzem a vereségben a felelősségem, de nem tudom egyedül elvinni a balhét, mivel nem érzem jogosnak a piros lapot. Az Újpest ellen tavasszal reklamálásért kaptam a sárgákat, akkor vittem a balhét. Most azonban tényleg nem tettem olyant, amiért 55 perc után le kellett vonulnom a pályáról.
A kiállítás után kicsit ránk jött a Pécs, de gyorsan rendeztük a sorokat, és amikor már megint mi kezdeményeztünk, kaptunk egy gólt, ahogy az ilyenkor lenni szokott…
A hajrában még egyenlíthettünk volna, de nem éltünk a lehetőséggel. Sajnálom, hogy kikaptunk, hiszen gyengébb volt az ellenfél. De azt szintén megtanultam Nyugaton, hogy a kudarcokkal és a sikerekkel sem szabad sokáig foglalkozni. Előre kell tekintenünk, a következő meccsre kell koncentrálnunk.
Remélem, gyorsan javítunk, és bár én nem lehetek ott a Kispest ellen a pályán, a srácok nélkülem is kivívják a győzelmet!
Hajrá Hali!