Hónap: 2012 szeptember

Üdvözöllek benneteket!

Visszatértem a válogatottól, és most már a Fradi elleni meccsre készülök. Sajnálom, hogy nem léptem pályára a nemzeti tizenegyben, ugyanakkor semmi keserűség nincsen bennem emiatt, hiszen tiszteletben tartom a szövetségi kapitány döntését.

Két meccset játszott a válogatott, ám én egyik összecsapáson sem szerepeltem. A hollandok elleni vereség igazán fájó, mert bár remek együttes lesz a narancsos gárda, még nem álltak össze teljesen. Magam is azt vallottam a találkozó előtt, hogy talán foghatóak a németalföldiek, ám be kellett látni, hogy ezen az estén jobbak voltak. Persze, sokat hibáztunk, ám csak az tud hibát véteni, aki játszik! Szerintem nem érdemes kihegyezni személyekre a vereséget, hiszen továbbra is azt vallom: ha a siker is közös, akkor a kudarc is az!

Visszatértem tegnap a Rohonci útra, ahol gyorsan megtudtam, hogy Artner Tomi balbekként számol velem az Üllői úton. Egyszerűen megint nem nagyon tudunk más felállást választani, hiszen Schimmer Szabi, Tóth Peti és Radó Andris sem épült fel. Mint tudjátok, a Hali sikeréért én akár szögletzászló is lennék, így egy szavam sincs, hogy védőként kell szerepelnem. És mivel a Fradi jobbszárnya erős, Jovanovics és Somalia is nagyon gyors, várhatóan kevesebbet tudok majd fellépni az akcióinkkal.

Egyébként szeretek játszani az Albert Stadionban! Jó a hangulat ott is, no és arra is szívesen emlékezem, hogy az előző két vendégjátékunk alkalmával sikerült gólt szereznem! Persze, most hátvédként lehet, hogy kevesebb lehetőségem lesz arra, hogy betaláljak, bár ha lesz egy jó szabadrúgás, akkor szívesen odaállok majd a labda mögé…

Sajnos, még mindig vannak sérültjeink, így megint nem tudunk az alapcsapattal kiállni. Három meghatározó futballistánkat kell nélkülöznünk, ám szerintem a helyetteseik megoldják a feladatot! Nem kell félnünk az Üllői úton! Masszívak leszünk, és remélem, hogy ülnek majd a kontráink. Biztosan hiányzik majd Radó Andris lendülete, de azért nélküle is oda kell érnünk a Ferencváros kapuja elé.

Jó meccs lesz, ebben biztos vagyok. Célunk a győzelem, hiszek a sikerben! Remélem, hogy örömet tudnunk szerezni a minket elkísérő szurkolóknak.

Most mennem kell!

Hajrá Hali!

Üdvözöllek benneteket!

Szomorú és dühös voltam a szombati vereséget követően. Szégyelltem magam, hogy nem tudtuk megverni a Paksot. Pedig megvolt rá a lehetőségünk, ám nem éltünk ezzel. Nem szeretnék magyarázkodni, igyekszem reálisan értékelni a történteket. Most bajnoki szünet van, ám én utazom holnap Andorrába a válogatottal.

A Paks ellen minden ideálisan kezdődött. Jól pörögtünk, helyzetek sokaságát dolgoztuk ki, de egy kivételével ki is hagytuk azokat. Harminc percig uraltuk az első félidőt, ami nem rossz arány. A hajrában kijött a Paks a szorításból, de nem éreztem bennük a gólt. Erre egy megpattanó lövésből kiegyenlítettek…

Nem volt tudatos a visszaállásunk, senki nem kérte tőlünk. Azt a tempót, amit diktáltunk az első félórában, szerintem nem lehet végig bírni. És azért arról sem szabad megfeledkezni, hogy a tolnai együttest jó játékosok alkotják.

Három alapemberünket nélkülöztük a kezdés előtt, aztán a szünetben Schimmer Szabi és Radó Andris is kivált. Fehér Zoli sérülésével pedig hatra, Simon Ádit ideszámolva pedig hétre nőtt azoknak a száma, akik alaphelyzetben stabil kezdők lennének.

Ezt a terhet szerintem magyar szinten talán csak a Videoton bírta volna ki. Kiscsapat vagyunk mi ahhoz, hogy ennyi hiányzót tudjunk pótolni. Megkockáztatom, hogy a Hali tartalékjának a tartalékja játszott a második félidőben. Ez nem magyarázkodás, hiszen ha az elején beverjük a helyzeteink felét, akkor nincs miről beszélni. De a tisztánlátáshoz ez is hozzátartozik, hogy miért is rogyott meg a csapatjátékunk a második félidőben. Jól jön a csapatnak a bajnoki szünet, remélem a sérültek felépülnek a Fradi elleni ütközetre.

Mérges és szomorú voltam, hogy nem sikerült nyernünk, és szégyelltem is magam, hogy így visszaestünk a fordulást követően. Kaptunk két peches gólt, és megszakadt hosszú hazai veretlenségi sorozatunk. Kár érte…

Tegnap csatlakoztam a válogatott kerethez, holnap utazunk Andorrába. Már edzettünk hármat, átbeszéltük a taktikát is. Kötelező győzelem előtt állunk, s bár nemzetközi szinten már nincsen könnyű mérkőzés, magabiztos sikert várok. Aztán kedden fogadjuk a hollandokat… Nem mi vagyunk az esélyesek, de szerintem hazai pályán, telt ház előtt jó eredményre lehetünk képesek ellenük!

Hogy velem, vagy nélkülem? Ezt nem tudom még. Arra mindenesetre büszke vagyok, hogy lassan 33 évesen itt lehetek a keretben. Remélem, hogy tudom segíteni a csapatot, ha öt percre, akkor annyira. Megtiszteltetés, hogy itt lehetek!

Most mennem kell. Addig is Hajrá Magyarország! Hajrá Hali!

Sziasztok!