Üdvözöllek benneteket!
Hála az égnek, végre már meccseket játszunk! Már nagyon hiányzott a játék, mondom ezt annak ellenére, hogy fáj minden porcikám. A műfű azért rendesen megviseli az ember ízületeit… De ez van, nem szeretnék panaszkodni, hiszen mi gyermekként salakon nőttünk fel, annál pedig még a legrosszabb minőségű műfüves borítás is barátságosabb…
Két döntetlent játszottunk eddig, és valahogy megint az az érzésem, hogy mi voltunk jobbak mindkét találkozón. Kísért a múlt, hiszen az őszi szezonban is sok olyan találkozónk volt, amelyen uraltuk a játékot, mégsem tudtunk nyerni. Ha a Pécs elleni meccset vesszük alapul, azt kell, hogy mondjam, hogy kreativitásban, támadásvezetésben sokkal jobbak voltunk ellenfelünknél, megszereztük a vezetést egy szép akció végén, ám jött egy rövidzárlat, és egyenlítettek a baranyaiak. Ezeket az egyéni megingásokat kellene kiküszöbölni, akkor lényegesen eredményesebben futballozhatnánk. Az összpontosításra kell nagyobb hangsúlyt fektetnünk, ha ez sikerül, úgy minden bizonnyal szép tavasz elé nézünk.
Ami az új fiúkat illeti. Meggyőződésem, hogy sokat erősödtünk velük! A szerdai edzőmeccsen már pályára is léptek, és mindketten jól futballoztak. Nagy Dani minden megmozdulásán látszik, hogy kiváló labdarúgó, nagyszerűen illeszkedik majd a csapatunkba. Kulcsár, azaz Kuli óriási tehetség, önmagát kell rendbe tennie. Ha ez sikerül, akkor hihetetlen értéke lesz a Halinak. Persze, mindenben támogatjuk az új srácokat, de egyébként is befogadó közeg a miénk.
A játékunk más lesz, mint Zolinál volt. Én is beljebb játszom, mellettem Nagy Gabi lesz, mögöttünk pedig Dödi szűr majd. A labdakihozatal felelőssége ránk hárul majd, de szerintem megoldjuk a dolgot.
Jó úton haladunk, már várjuk a rajtot. Ám addig még sok edzés vár ránk.
Most lépnem kell.
Hajrá Hali!