Üdvözöllek benneteket!
Folytattuk veretlenségi sorozatunkat, és megint játszottunk egy jó meccset. Szokás szerint hátrányból álltunk fel, amely a csapat erejét bizonyítja, ám most már nem bánnánk, ha egyszer mi kerülnénk előnybe, és végre nyugodtan játszhatnánk a saját játékunkat. Ennek is eljön az ideje!
Nagyon igaza volt a mesternek a meccs előtt, amikor azt mondta: a Vidinek nincs igazán gyenge pontja. Ügyes focisták alkotják a csapatukat, és szerintem ellenünk egységesek is voltak. Ugyanakkor felnőttünk a feladathoz, nem fociztak le minket. Hullámzó volt a mérkőzés abban a tekintetben, hogy voltak periódusok, amikor mi, és voltak, amikor a fehérváriak domináltak.
Aztán megint kaptunk két buta gólt… Ilyen hibákat nemhogy a Vidi, de bármelyik csapat kihasznál. Ezeket a hibákat kellene minimálisra csökkenteni. Mi viszont szereztünk két pazar gólt, mindkettő kidolgozott akció végén született.
És még egy érdekesség. Azt vettem észre, hogy hátrányban jobb százalékban ütjük be a helyzeteinket. Valahogy extázisban vagyunk akkor, és mégis jobban koncentrálunk a kapu előtt. Így voltunk a Győr, a Fradi, a Kecskemét és most a Vidi ellen is. Ám most már tényleg jó lenne egy olyan meccset vívni, amelyen nyugodtan futballozhatunk kétgólos előnyünk tudatában.
Nagy tanulság volt ismételten, hogy soha nem szabad feladni, mindig hinni kell a sikerben! Szombaton is ezt tettük! Hiába ment már kettővel a bajnok, küzdöttünk, mentünk előre becsülettel. És igen, olykor hibáztunk, de szerintem a hiba megbocsátható, ha látják rajtunk, hogy meghalunk a sikerért, a csapatért.
Szerencsére nem tapasztalok olyan jelenséget a csapaton belül, hogy bárki is „elszállt” volna a sikerek hatására. Ha lenne, én lennék az első, aki ezt szóvá tenném. Egyébként is, aki ennyitől megváltozik, soha nem lesz profi sportoló. Mert a profi sportoló a helyén kezeli a győzelmeket, de a vereségeket is! Folyamatosan, kiegyensúlyozott produkcióra törekszik, ezt pedig nem lehet úgy nyújtani, hogy mentálisan nem vagy rendben. Artner Tomi és Székely Tibi is remekül kezeli a helyzetet, nyoma sincs annak, hogy bárki is elbizakodott lenne.
Nem is lehetünk, hiszen még fontos mérkőzésen várnak ránk, legközelebb éppen Pápán. Mi is beszéltünk már a rangadóról, tudjuk, hogy a szurkolók kiemelten figyelnek erre az összecsapásra. Mi is várjuk már a meccset, tudjuk, hogy sokan buzdítanak majd minket idegenben is. Engem feldob a jó nézőtéri hangulat, és általában az ilyen mérkőzéseken jobb teljesítményt is nyújtok.
Nagyon remélem, hogy ott lehetek a pályán. Mert a hét elején rakoncátlankodott a műtött térdem. Kedden egyet edzettem, szerdán úsztam, majd kondiztam, és most már nem is fáj annyira, mint a hét elején. Rajtam nem múlik a dolog, ha összeszorított fogakkal is, de ott akarok lenni a pályán!
Azt gondolom, hogy ahogy a Vidi, úgy a Pápa kezdőcsapata sem jobb a miénknél. Még idegenben sem kell tartanunk tőlük. Masszív, egységes csapatot alkotunk, tudunk egymásért küzdeni! Kenő, Nagy Dani és Vujó is edzett már a héten, úgyhogy csak Ricsi hiányzik majd a keretből.
Ha nyerünk, akkor már nem kell számolgatnunk, ám az iksz esetén is megmaradna a távolság köztünk és a Lombard között. Más eredménnyel pedig nem is kalkulálok!
Gyertek el minél többen Pápára, szerezzünk egy jó estét egymásnak!
Most mennem kell.
Hajrá Hali!