Üdvözöllek benneteket!
Alakulok… A vállam ugyan még fáj egy kicsit, de összességében megúsztam komolyabb probléma nélkül a sérülést.
A vállamban a szalagok nyúltak meg, egy edzést hagytam ki még a hét elején, aztán bekapcsolódtam a közös munkába. A feladatok zömét elvégeztek, viszont az egymás közötti játékba még nem szálltam be. A meccsszituációkban rengeteg a párharc, és az orvosom egyértelműen azt tanácsolta, hogy kerüljem az ütközéseket.
A szerdai felkészülési találkozón ennek megfelelően nem is léptem pályára, viszont kint voltam a srácokkal, elvégeztem a bemelegítést, majd a meccs ideje alatt futottam. A csapat jól teljesített, rendben voltak a gárda.
Szombaton azonban már én is pályára szeretnék lépni a Rosztov ellen, és szerintem már leszek olyan állapotban, hogy vállaljam a meccset. Erős ellenfelekkel találkozunk, az ilyen összecsapások nagyon jól szolgálják a felkészülést.
A bajnoki rajtig már csak két hét van hátra. Eddig öten távoztak a csapattól, és Andorka Péter érkezett. Azt gondolom, hogy a csapatunk erősebb lehet, mint tavaly. A fiatalok rengeteget fejlődtek, Ugrai, Szakály, Jagodics, de még folytathatnám a sort, bármikor bevethetőek az együttesünkben. A kezdő tizenegyünk nem változott, az összeszokottság pedig óriási előnyt jelenthet.
Persze, jó lenne még minőségi játékosokat szerződtetni, ám azzal magam is egyetértek, hogy csak azért ne igazoljunk, hogy eggyel többen legyünk. Tisztában kell lenni a Hali anyagi körülményeivel: jelen pillanatban ezt bírja el a költségvetés, tehát csak akkor jön új focista, ha valóban erősítést jelentene a gárdának.
Abban reménykedem, hogy az idén végre elkerül minket a sérüléshullám, és talán nem lesz annyi kiállítás és eltiltás sem, mint az előző esztendőben. A kezdőcsapat rendben van, a fiatalok pedig bevetésre várnak.
Mi pedig várjuk a rajtot!
Addig is Hajrá Hali!