Üdvözöllek benneteket!
Nyertünk, és a siker mindig nagyszerű érzés. Nagyon sok apró tényezőn múlt a győzelmünk, szerintem igazi csapatként működtünk. De nem laktunk jól, Debrecenbe is három pontért utazunk, hiszen kinek van kedve egy vesztes meccs után nyolc órát szomorúan buszozni?
Jó kis mérkőzést játszottunk a DVTK-val: bár gyorsan hátrányba kerültünk, nem roppantunk meg, mentünk előre, és jött is az egyenlítés. Az első játékrészben nem futballoztunk rosszul, fölénybe is kerültünk, de nem sikerült ekkor még a fordítás. Szünet után is lüktető játékot láthattak a szurkolók, a borsodiak bebizonyították, hogy újoncként nem érdemtelenül állnak egészen jó helyen a tabellán.
Ikszes meccs volt, sokan így értékelték a kilencven percet, ám a végén a magunk javára fordítottuk az eredményt. Nüanszokon múlt a győzelem, fejben mi voltunk ott jobban a végjátékban! De előtte kellett Mursits Roli bravúrja, Guzmics Ricsi mentése, és a gólom előtt Nagy Gabi ösztönös passza. Mert az átadás tényleg amiatt talált meg, mert évek óta együtt futballozunk. Bár üvöltöttem neki, nem hallotta, ösztönösen passzolta át a bal oldalra a labdát, abban bízva, hogy jövök. Rengeteget gyakoroljuk ezt a felpasszos figurát az edzéseken: Iszlai Bence felrúgta a labdát Oross Marcira, ő vissza háromszögben Nagy Gabira, Gabi pedig oldalt fordítva át a hosszúra.
Én meg persze, hogy jöttem, úgy éreztem, hogy nagy terület nyílik előttem. Jött a zsuga, átvettem, majd megnéztem előbb a hosszú felsőt. Ám úgy láttam, hogy a kapus is oda várja a lövést, így változtattam, és visszahúztam a rövidre. No, nyilván nem a felső lécet céloztam, így azonban látványosabb lett a gól.
Extázisba kerültem, nyertünk a gólommal, egyszerűen fantasztikus érzés volt!
Ám most már a Loki elleni meccsre készülünk. Sokszor mondtam már, hogy nálam Debrecen kiemelt helyet foglal el a szívemben, hiszen remekül érzetem magam a Hajdúságban. Az edzői stábban dolgozik Sándor Tomi, akivel korábban együtt futballoztam, és Kondás Elemér is a juniorokkal foglalkozott, amikor náluk szerepeltem.
Örülök, hogy ők lettek a bajnokok, gratulálok nekik a parádés szezonhoz, ám éppen ezért szerintem már nem lesznek bosszúsak, ha az utolsó mérkőzésüket elveszítik… 🙂
Mert nyerni akarunk, hogy bebiztosítsuk a 8. helyünket. Tavaly sikerült, ráadásul gólt is szereztem. Akkor a drukkerek ennek ellenére kedvesen üdvözöltek a lefújás után. Most is örülnék, ha a győztes találatom után egy kicsit megveregetnék a vállamat…
De mindegy, hogy ki rúgja a gólt, a lényeg a három pont! A Loki meg hadd ünnepeljen egy jót este, hiszen 29 bajnoki keresztül veretlen maradt! 🙂
Akkor szombaton Hajrá Hali, gratuláció a Debrecennek!