Üdvözöllek benneteket!
Bár a bajnokság már másfél hete véget ért, a válogatottal még várt rám két mérkőzés az elmúlt napokban. Nagyon örültem, hogy mindkétszer pályára léphettem, és persze annak is, hogy két, Eb-re készülő alakulattal szemben sem maradtunk alul!
A csehek ellen idegenben csereként léptem pályára. Kritika érte a csapatot, hogy túlságosan defenzív felfogásban futballoztunk. Szerintem taktikusan játszottunk, hiszen a stabil védekezésből akartuk megszervezni a kontrákat. Ha csak az utolsó percekben is, de sikerült bevinnünk a győztes találatot. Egy cseh nemzeti tizenegyet Prágában legyőzni nagy teljesítmény, a sikert pedig nem is kell megmagyarázni.
Az írek ellen ikszeltünk, ezen az összecsapáson már kezdőként szerepeltem. A „szigetlakók” válogatottjában szinte minden futballista a Premier League-ben szerepel, tehát nem kel bemutatni, hogy milyen játékerőt képvisel a zöld-fehér együttes.
A meccsen szerintem nekünk volt több és nagyobb helyzetünk, más kérdés, hogy ezúttal nem tudtunk eredményesek lenni. Az írek előtt is adódtak ziccerek, de összességében Trappatoni mester fogalmazta meg legfrappánsabban a látottakat. A rutinos szakember úgy látta, hogy mi álltunk közelebb a győzelemhez, és akár két góllal is megverhettük volna az íreket.
A két mérkőzés alapján szerintem elmondható, hogy csökkent a távolság az él- és a középcsapatok között. Jó úton járunk, hiszen mindkét alkalommal felnőttünk a feladathoz.
Most viszont nálam is a pihenésé lesz a főszerep: Siófokon töltünk két hetet a családdal, aztán június 25-én csatlakozom a többiekhez, és megkezdem a felkészülést én is.
Addig viszont búcsúzom! Jó pihenést kívánok mindenkinek!
Hajrá Hali!