Üdvözöllek benneteket!
Nyertünk az első fordulóban, négy gólt rúgtunk, fölényesen vertük az Eger együttesét. Mégsem voltam teljesen boldog, ugyanis jó néhány szurkolóban csalódtam…
Akinek nem inge, ne vegye magára! De összességében tényleg érthetetlen volt számomra, hogy az első meccsen harminc perc után már osztott minket néhány néző. Nem szeretnék általánosítani, hiszen a többség inkább buzdított minket, de azért nem esett jól nekünk, hogy fél óra elteltével már élesen kritizálnak minket a lelátóról…
Egy meccs kilencven percig tart, nem harmincig. Az Eger védekezett, mi próbáltuk ezt feltörni. Sikerült is, a második félidőben lerendeztük a meccset.
A szurkolónak joga van kritizálni, de kérdem én: harminc perc után miért kell bántani szeretett klubjuk játékosait? Ha rosszul teljesítünk, fütyüljenek ki minket a lefújás után, mi pedig lehorgasztott fejjel vonulunk be az öltözőbe.
Imádom a Haladást! Éppen ezért minden csapattársamat, edzőt, gyúrót, megvédem, ha támadás éri őket. Tegnap úgy éreztem, hogy néhány néző jogtalanul kóstolta be például Artner Tomit is… Amikor negyed óra alatt meg berámoltunk négyet, az a néhány ember nem kezdte el dicsérni a vezetőedzőnket, hogy milyen remek taktikát választott…
Mindegy, nem is kell ezzel többet foglalkozni, csak azt akartam elmondani, hogy több türelmet kérünk. Tesszük a dolgunkat, mi is azért dolgozunk, hogy a Hali sikeres legyen.
Most mennem kell, de hamarosan jelentkezem.
Addig is:
Hajrá Hali!