Üdvözlet!
Egy hete azt írtam: két győzelmet várok. Összejött, és nagyon boldog vagyok! Itt volt az ideje, hogy a szerencse mellém, illetve mellénk álljon!
Kezdjük a válogatottal. Óriási megtiszteltetés, hogy gondolt rám a szövetségi kapitány. Egervári Sándor nagyon korrekt volt, elmondta, hogy Laczkó Zsolt mögött számol velem a balhátvéd posztján. Így is készültem a találkozóra. Már-már azt hittem, hogy nem szállok be, amikor is Laczkó Zsolt jelezte: rúgást kapott, így cserét kér. Pályára léptem, de alig találkoztam a labdával. Ennek ellenére örültem a lehetőségnek, immár 31-szeres válogatott vagyok. Az izlandi gárdában több, kiváló focista is szerepelt, ám csapatként nem működtek jól. Sok izlandi focistát ismertem, hiszen a Championshipben, vagy épp a Premier League-ben szerepelnek.
Aztán hazatértem, egyet edzettem, és eljött a rangadó. Azt éreztem a meccsen, mint amit a korábbi nyolc félidő közül hatszor, azaz, hogy jobbak vagyunk ellenfelünknél. A kilencven percből 75-ben mi uraltuk a meccset. Párharcokat nyertünk, letámadtunk, nem hagytuk kibontakozni a Zetét.
Hallottam, hogy egy gyenge Egerszeget vertünk meg. Én ezzel nem értek egyet. Édesapám mondta azt mindig: az ellenfél annyit játszik, amennyit hagynak neki. Én is ezt mondom. Egyszerűen rámentünk a kékekre, és nem hagytuk őket élni. Én inkább úgy fogalmaznék a találkozóval kapcsolatban, hogy egy jó Haladás vert meg egy nem rossz ZTE-t. Tavaly tavasszal, amikor 1-1-et játszottunk velük, szinte ugyanezek a focisták léptek pályára. Nem rossz együttes a zalai, egyszerűen csak rossz passzban vannak. Meggyőződésem, hogy kilábalnak a hullámvölgyből, és felkapaszkodnak majd a tabellán.
Szeretném külön kiemelni a játékvezetést. Solymosi sporttárs kiválóan fújta a meccsünket, de hozzáteszem, hogy Győrben Kassai Viktor, és a Fáy utcában pedig Szabó Zsolt is nagyszerű stílusban vezetett. Solymosi Péter hagyta a kemény, de sportszerű játékot, nem törte szét a játékot. Folyamatosan kommunikált a játékosokkal, így nem is volt feszültség a pályán. Ami az én esetemet illeti: szerintem nem volt 11-es, ugyanis nem én kerestem a kontaktot Balázs Zsolttal, hanem épp ellenkezőleg, ő akarta beleakasztani a lábát a vádlimba. Jogosan intett továbbot a bíró.
Persze, mi is vitattunk néhány szitut, ami a 16-oson belül történt. Ott volt Kenő fellökése, vagy egy-két kezezés… Aztán érdemes lenne egy pillantást vetni a mellkasomra: Kocsárdi Gergő biztosan tudna mesélni az esetről. De nem kell a bíróval foglalkozni, mert korrekt volt, nem befolyásolta a meccs alakulását.
Nagyon örülök, hogy mindkét meccset behúztuk. És bízom a jó folytatásban is!
Hajrá Hali!