Üdvözöllek benneteket!
Megint egy mozgalmas héten vagyunk túl, sokat tréningeztünk, és közben játszottunk két edzőmeccset is. Alakul a csapat, szerintem sokat léptünk előre…
A Honvéd és az Admira elleni vereségek után rengeteget beszélgettünk, elemeztük a meccseket, és igyekeztünk levonni a tanulságokat. Ezek tükrében vágtunk neki a múlt hétnek, és azt gondolom, hogy a megbeszéltek visszaköszöntek már a játékunkon.
A Ritzing ellen rúgtunk hét gólt, amely önmagában nem nagy teljesítmény egy osztrák harmadik vonalban szereplő gárda ellen, viszont arra tökéletesen megfelelt a találkozó, hogy a támadásvariációkat gyakoroljuk.
Aztán szombaton Lendvára utaztunk, és a helyi első ligás gárda ellen meccseltünk. Őszinte leszek: nem játszottunk jól, pontosabban az előre játékunk nem volt gördülékeny, ugyanakkor igazi csapatként működtünk. Végrehajtottuk az edzői utasításokat, egységesen védekeztünk. Egy biztos, sokkal jobban is tudunk ennél futballozni!
Ám most végre eredményesek voltunk, és idegenben lőttünk két gólt egy első ligás gárdának. Mindig hangoztatom, hogy a felkészülési mérkőzésekből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, azért szerintem ez nem rossz eredmény a Lendva ellen.
Közben mi is halljuk, hogy a csapat további erősítésén dolgozik a menedzsment. Bizony, jó lenne, ha igazán minőségi játékost szerződtetne a Hali, legyen a futballista akár szombathelyi, akár nem. Egy a lényeg: tudjon segíteni szeretett klubomnak. Egy együttes erejét az i mutatja, hogy milyen hosszú a kispadja, hiszen szezon közben jönnek a sérülések, eltiltások, és akkor fontos szerep hárulhat a perememberekre.
Összességében azt látom, hogy előre léptünk megint, jó úton haladunk. Már várjuk a március 4-ei bajnoki rajtot!
Most mennem kell, de hamarosan jelentkezem.
Hajrá Hali!