Üdvözöllek benneteket!
Újabb győzelmen vagyunk túl, azt hiszem, erre a napra mindig szívesen emlékszem majd vissza. A Fradit szerintem simán megvertük, és folytattuk jó tavaszi menetelésünket. Ennek megfelelően Kecskemétre is győzni megyünk!
A Ferencváros elleni összecsapáson jól éreztem magam, mondom ezt annak ellenére, hogy a 85. percben még vesztésre álltunk. Becsülettel mentünk előre, és a kihagyott 11-es, az elrontott ziccerek, és a minket sújtó külső körülmények sem szegték kedvünket.
Megmondom őszintén, 0-1-nél is biztos voltam a sikerünkben. Amikor kis Radót buktatták, és Kenő beverte a büntetőt, nem örömködtem, hanem hajtottam a fiúkat, hogy tegyünk rá még egy lapáttal. Éreztem, hogy összejön még egy gól. Megszolgáltunk a sikerért, és a sors visszaadta, amit korábban elvett. A második találatunk előtt hatan rohamoztunk, sprinteltünk előre, mert vitt előre a szívünk. Ennek lett meg az eredménye!
Bár a hajrában fordítottuk a magunk javára az eredményt, összességében nagyon elverhettük volna a fővárosiakat. Jómagam hat tutira emlékszem vissza: rúgtunk két megadott gólt, egy szabályosat, egy tizit elrontottunk, volt két kapufánk, plusz még Kenő előtt is adódtak lehetőségek. Daninak ezzel szemben nem volt védeni valója, egy lövés találta el a kapunkat… Minden sértés nélkül mondom, hogy akár 6-1 is lehetett volna a végeredmény!
A meg nem adott gólunk után nálam is elszakadt a cérna, mondtam sok mindent a partjelzőnek… Én adtam be a szögletet, és ahol álltam, onnan tökéletesen lehetett látni, hogy a labda túlhaladt a gólvonalon. Nem is kicsit. Mondtam a magamét, és tudom, hogy fontos az önkontroll, de ilyen szituációban ember legyen a talpán, aki tudja magát fegyelmezni. Valahogy érezhették a játékvezetők is, hogy nálunk van az igazság, mert nem kaptam sárgát…
A lefújást követően szóba került ferencvárosi oldalról Kassai Viktor stílusa. Én beszéltem vele a pályán, velem abszolút nem volt flegma. Nem szeretnék nevesíteni, de korábban volt már igazán flegma „vezetési stílusban” részem… Ez nem volt olyan, közel sem…
Azt gondolom, hogy megdolgoztunk a sikerért, egységesek vagyunk, egyfelé húzunk. A csapatvédekezés stabil, és a támadójátékunkkal sincs gond, hiszen minden tavaszi mérkőzésünkön sok helyzetet dolgozunk ki. Hat mérkőzés óta veretlenek vagyunk, és ezt a szériát nyilvánvaló módon ki akarjuk tolni.
Ennek szellemében megyünk Kecskemétre, ahol nem lesz egyszerű dolgunk, hiszen a lila-fehérek remek csapatot alkotnak. De nem gondolom, hogy jobbak lennének nálunk, így természetesen győzni megyünk a hírős városba is!
És végül egy privát gondolattal hadd zárjam soraim. JRO-nak üzenek, hogy szívesen… Örülök, hogy ő nemcsak nézi, hanem látja is a focit… 🙂
Most mennem kell, hamarosan jelentkezem!
Hajrá Hali!