Végre játszottunk!

Üdvözöllek benneteket!

Végre úgy játszottunk, ahogy tudunk! Pont amiatt bosszankodtam a siófoki meccs után, hogy ott, az első félidőben kicsit belealudtunk a mérkőzésbe. Most nem így tettünk, sokat futottunk, és végre jó arányban vertük be a helyzeteinket.

Pontosan tudtam, hogy az elmúlt hetekben mutatott teljesítménynél sokkal, de sokkal többre vagyunk képesek. Mérges voltam Siófokon a szünetben, hogy miért nem játsszuk azt, amit tudunk?! Artner Tomiék is azt kérték tőlünk, hogy a Paks ellen igyekezzük a saját taktikánkat alkalmazni, azaz rövid passzos, 1-2 érintős játékkal rukkoljunk elő, no és sokat mozogjunk a támadó harmadban.  Szerintem ezt most a találkozó nagy részében megvalósítottuk, és egyszerűen ráerőltettük a vendégekre az akaratunkat.

Persze, rengeteget számított, hogy az első három helyzetünkből kettőt értékesítettünk, ettől pedig mentálisan nagyon megroggyant Kis Károly alakulata. Aztán ugyancsak döntő momentum volt, hogy eredményes volt a letámadásunk, folyamatosan nálunk volt a labda, ez pedig felőrölte a paksiak védekezését. Jött a kiállítás, a 11-es, és tulajdonképpen el is dőlt a három pont sorsa.

A 11-esnél kézbe vettem a labdát, de Iszi szólt, hogy ő bizony szívesen elvégezné a büntetőt. Sőt, az az igazság, hogy már hetek óta mondta folyamatosan, hogy szívesen lenne ő az ítélet végrehajtó. Akkor, abban a pillanatban csak annyit kérdeztem tőle: Berúgod, ugye? Ő határozott volt, így nyugodt szívvel mondtam le a lehetőségről. Örülök, hogy berúgta, mert egyrészt jót tett Bence önbizalmának, másrészt a csapatunk is magabiztos előnybe került. Soha nem vezérelt önös érdek, így most sem morfondíroztam azon, hogy de jó lenne megszerezni az 5. gólomat. Jól járjon a Haladás, más nem érdekelt soha, és később sem lesz ez másként.

Kaposvárra is győzni megyünk! Hallottam mendemondákat, hogy megelégedtünk e bennmaradással, és hasonló buta kijelentéseket. Kijelenthetem: nyerni akarunk! Én személy szerint alig várom már, hogy pályára léphessünk, hiszen minden futballista a győzelemből táplálkozik! Ez éltet minket hétről-hétre, ilyenkor az öltözőben és a buszon is más a hangulat, és nyilván, ilyenkor jó érzés koccintani egyet a csapattársakkal, a szurkolókkal.

Remélem, hogy pályára tudok lépni, ugyanis az elmúlt hétvégén bedurrant a bokám, ráadásul rosszul is éreztem magam, az orvosom így két-három napos pihenőt írt elő. Bízom abban, hogy újra ott lehet a pályán.

Mindenképpen nyerni akarunk, hiszen ha jól alakulnak az eredmények, előzhetünk! Az elmúlt két évben 8. helyen végeztünk, most nagyon szeretném, ha legalább egy pozíciót javíthatnánk. Rajtunk nem múlik, úgyhogy Kaposváron is a három pont a cél!

Most mennem kell, szombaton pedig Hajrá Hali!

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.